Mit hazudnak?

„A TISZA alkotmánybíró-jelöltje eltörölné a vérfertőzés büntetőjogi tilalmát.”

A jelen idejű megfogalmazás mai szándékot sugall. Valójában egy 2007-es szakcikk jövőbeli jogalkotásra vonatkozó javaslatáról van szó; Szomora 2026. szeptember 16-án azt közölte, hogy ma nagyobb jelentőséget tulajdonít a társadalmi tabuknak és a büntetőjog társadalmi felfogáshoz kötöttségének, mint 2007-ben, és a tudományos álláspontot különválasztja az alkotmánybírói szereptől.

„A javaslat a gyermekek védelmét gyengítette volna, ezért a gyermekvédelemre hivatkozó politika hitelességét kérdőjelezi meg.”

A tanulmány külön fejezetben mondja ki, hogy a büntetőjogi fellépés igénye éppen a 18 év alatti lemenők védelmében fogalmazható meg, és tételesen megnevezi az őket védő tényállásokat; Szomora szerint a gyermekvédelmi összekapcsolás „teljesen hamis".

„Szomora szerint a vérfertőzésnek „a liberális jogrendben nincs helye", mert az „kizárólag egy idejétmúlt, vallási alapokon álló erkölcsi tabu".”

Ilyen mondat nincs a tanulmányban. A szöveg „fontos kultúrtörténeti tabut" említ, és kifejezetten rögzíti, hogy újabb kutatások biológiai hátteret is feltételeznek; vallási alapról nem beszél, és a tabu létét nem vitatja, csak azt, hogy önmagában legitimálja-e a büntetőjogi beavatkozást.

„A tanulmányban szó szerint ez áll: „a vérfertőzés bűncselekményének fenntartása dogmatikailag nem indokolható… a tényállás kiiktatása indokolt".”

A Lakmusz a teljes szöveg feldolgozása után megállapította, hogy ez a mondat ilyen formában nem szerepel a tanulmányban; leegyszerűsített összefoglalót közöltek szó szerinti idézetként.

„A 2008-as német alkotmánybírósági döntés megbuktatta ezt az elméletet ott, ahonnan érkezett.”

A döntés valóban fenntartotta a büntethetőséget, de csak a testvérek közötti közösülés (StGB 173. § (2) bek.) alkotmányosságáról szólt, és a hivatalos sajtóközlemény szerint Hassemer bíró különvéleményében éppen a magyar szerzőével egyező érveket fejtette ki: szerinte a norma aránytalan, és valójában morálvédelmet, nem konkrét jogi tárgyat véd.

„„Sosem fogalmaztam meg tehát olyan álláspontot, hogy általánosságban eltörölném a vérfertőzés tilalmát."”

A gyakorlati hatásra nézve helytálló: a tanulmány szerint a dekriminalizációval a felnőtt vérrokonok konszenzuális cselekményei kerültek volna ki a büntetőjogból. Formálisan azonban a szöveg magának a tényállásnak a „törvényből való kiiktatását" tartotta indokoltnak, nem a szűkítését — ezt a pontosítást a nyilatkozat nem teszi meg.

„A gyermekek és a kényszerrel érintett sértettek védelmét a többi büntetőjogi tényállás teljes körűen biztosítja, ezért a vérfertőzés önálló tényállására nincs szükség.”

Ez dogmatikai álláspont, nem mérhető tény: a hatályos magyar jogban a 199. § él, így a hipotézist nem teszteli a gyakorlat. A német Szövetségi Alkotmánybíróság 2008-as többségi indokolása épp azt mondta ki, hogy a rokoni közelségből fakadó függőségeket a többi tényállás nem fogja le teljesen.

„A 2007-es tudományos álláspont különválasztandó attól, ahogyan alkotmánybíróként hasonló kérdéshez viszonyulna.”

Jövőbeli magatartásra vonatkozó önjellemzés, amelyet forrás ma nem támaszthat alá és nem cáfolhat; annyi ellenőrizhető, hogy a 2026. szeptember 14-i meghallgatásról szóló beszámolók szerint Szomora az alkotmányos párbeszédről beszélt, és a tanulmány nem került szóba.