Mit hazudnak?

„Az Isztambuli Egyezmény valójában nem a nőkről szól, hanem a genderlobbi megerősítéséről.”

Az egyezmény négy pillére a megelőzés, az áldozatvédelem, a felelősségre vonás és az összehangolt szakpolitikák; a büntetendő cselekményeket a 33–39. cikk sorolja fel. A társadalmi nem definíciója (3. cikk c) és a sztereotípiamentes nemi szerepekről szóló oktatási rendelkezés (14. cikk) valóban benne van, de ezek nem az egyezmény tárgyát adják.

„A ratifikációt ünneplők azon sírnak, hogy „életbe lépett” az Isztambuli Egyezmény.”

November 12-én csak a ratifikáció kezdeményezését jelentették be. A miniszterelnök november 13-án is még arról beszélt, hogy a javaslatot az Országgyűlés elé lehet terjeszteni; elfogadott törvény vagy hatálybalépés nincs.

„A bántalmazott nőknek betartatott távoltartás és gyors segítség kell, nem genderideológia.”

A szembeállítás elhallgatja, hogy a kormány november 12-i csomagjának első eleme a távoltartás szigorítása és a kapcsolati erőszak áldozatainak különleges bánásmódja. Az egyezmény is előírja az elkövető azonnali eltávolítását a közös lakásból.

„2020 óta az egyezmény szövege egy szót sem változott.”

Módosításra utaló forrást nem találtunk; a 72. cikk szerint módosítás csak az összes részes fél elfogadásával lép hatályba. Az Európa Tanács szerződésnyilvántartása azonban ebből a futásból nem volt elérhető, így a változatlanságot közvetlenül nem tudtuk igazolni.

„Az egyezmény 12. és 14. cikke genderszemléletű tananyagok bevezetését írja elő az oktatásban (KDNP).”

A 12. cikk általános megelőzési kötelezettség, nem oktatási előírás. A 14. cikk szerint a részes felek „adott esetben” illesztenek tananyagot a tantervekbe a nemek egyenlőségéről, a sztereotípiamentes nemi szerepekről, az erőszakmentes konfliktusmegoldásról és a nemi alapú erőszakról. A „genderszemléletű tananyag” ennek értelmezése, nem a szöveg.

„Egy tiszás influenszer egyszerre ünnepelte a ratifikációt és gúnyolta ki Varga Juditot, a támogatók pedig kommentekben vitatják, hogy bántalmazott volt.”

A Maydayhungary két posztját és a kommentfolyamot csak egy másik modell képleírásából ismerjük; az eredetiek nem voltak elérhetők. Néhány komment önmagában nem jellemzi a támogatói közösség egészét.

„Magyar Péter volt partnerei és volt kollégái egytől egyig bántalmazóként írják le őt.”

Erre az általánosító állításra semmilyen elsődleges forrás nincs a dossziéban vagy a tudástárban; Varga Judit november 11-i meghallgatásán elhangzott állításain túl nem igazolható.

„Magyarország 2014-ben aláírta az egyezményt, de nem ratifikálta.”

Az aláírás napja 2014. március 14. A 2020. május 5-i politikai nyilatkozat után az akkori kormány nem tett további lépést.

„Magyarország végre ratifikálja az egyezményt, mától jobb lesz nőnek lenni (Hajnal Edina).”

A ratifikáció kezdeményezését valóban bejelentették, de november 14-ig nem nyújtottak be és nem fogadtak el ratifikációs törvényt. Az ünneplés egy még le nem zárult folyamatnak szól.

„Szakértők szerint évente 50 nő veszíti életét párkapcsolati erőszakban Magyarországon.”

A szám a kormány közleményében szakértőkre hivatkozva áll. Hivatalos rendőrségi vagy KSH-adatsort, amely ezt igazolná, sem a dossziéban, sem a tudástárban nem találtunk.

„Az intézkedéscsomagot nem Varga Judit meghallgatására időzítették, a minisztériumok régóta dolgoztak rajta.”

Az előkészítést valószínűsíti, hogy az Igazságügyi Minisztérium október 29-én egyeztetett nőjogi szervezetekkel, és a civilek már ősszel sürgették a lépést. A Telex szerint ugyanakkor a miniszterelnök egyetértett azzal, hogy ha az előző napi kommentvita vezetett a bejelentéshez, akkor az megérte. A tényleges időzítési szándék forrásból nem dönthető el.

„Az egyezmény a társadalmi nemet csak definiálja, a szexuális és nemi kisebbségekkel ezen túl nem foglalkozik.”

A HVG háttércikke ezt állítja, és a szöveg nagyrészt ezt mutatja. A 4. cikk (3) bekezdése azonban a megkülönböztetés tilalmának okai között a szexuális irányultságot és a nemi identitást is felsorolja.