A poszt egyetlen mondatból és egy összevágott videóból áll, az érdemi állítás mégis ellenőrizhető: azt mondja ki, hogy „kő-papír-olló” volt Hegedűs Zsolt mai egészségügyi miniszter „tanácsa a betegeknek a Covid idején”.
Két elem helytálló. Hegedűs Zsolt Csaba valóban a hivatalban lévő egészségügyi miniszter — így nevezi meg őt az Országgyűlés szó szerinti naplója és a kormányzati oldal is —, 2020-ban pedig a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnöke volt, és beszélt a sorsolásról. A videó állóképén szereplő 2020. április 24-i dátum egybevág a Klubrádió aznapi „Reggeli gyors” című műsorának Hegedűs-interjújával, amelynek leírása szerint a kamara etikai kódexéről és a triázsról volt szó.
A keretezés viszont mást állít, mint ami elhangzott. A hivatkozott dokumentum a MOK Etikai Kollégiumának 2020. április közepén közzétett etikai irányelve, amelyet a kamara saját közlése szerint Hegedűs koordinált, de sürgősségi, intenzív terápiás, orvosetikai és jogi szakemberek, betegszervezetek, betegjogi szakértők és a két legnagyobb történelmi egyház etikai szakemberei is részt vettek benne. A 24.hu 2020. április 21-i, egykorú interjúja szerint az ajánlás nem a betegeknek szóló tanács, hanem az orvosoknak szóló útmutató arra az esetre, ha az intenzív ágyak, lélegeztetőgépek vagy a szakszemélyzet száma elégtelen; a sorsolás — érmefeldobás, kő-papír-olló, gyufahúzás — pedig csak akkor kerül szóba, ha minden objektív orvosi és etikai szempont mérlegelése után teljes patthelyzet van, vagyis mindkét betegnek pontosan ugyanannyi esélye van a túlélésre, és ezt is dokumentálni kell, tanúk előtt, a beteg tájékoztatásával. Ugyanez az egykorú cikk rögzíti, hogy hasonló ajánlás korábban már megjelent Németországban, Hollandiában, Svájcban, Olaszországban, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is, és hogy Hegedűs éppen azt hangsúlyozta: „Nem istent akarunk játszani.”
A poszt igazságát részben a saját videója cáfolja: a bejátszott hangfelvétel maga tartalmazza a feltételt („minden pontrendszerük, minden szakmai rendszer alapján önöknek ugyanolyan az esélye a túlélésre, de csak egy gépünk van”) és a garanciákat is („tanúk jelenlétében, ezt is bevonva a családot, a betegeket, illetve iszonyúan dokumentálva”). A poszt szövege ezt a szakmai kontextust a „tanácsa a betegeknek” fordulattal írja felül, a videó zárómondata pedig („képzeljük el, hogy egy egészségügyi válság esetén egy ilyen ember vezeti a védekezést”) már politikai értékítélet, nem tényállítás.
A videó másik állítása önálló ellenőrzést igényel: „a lélegeztetőgép-beszerzéseknek köszönhetően kő-papír-ollóra nem volt szükség”. Arról, hogy Magyarországon bárhol sorsolással döntöttek volna, nincs nyilvános adat — ennyiben a mondat első fele nem cáfolható. Az érdem-tulajdonítás viszont nem áll össze a többi adattal: a MOK saját, 2020. novemberi „Realitás” anyaga szerint lélegeztetőgépből volt elég, a szűk keresztmetszet a szakképzett intenzív terápiás személyzet volt; a jelenlegi kormány közlése szerint egyidejűleg 800–1500 beteget lehetett szakszerűen lélegeztetni, miközben a Külügyminisztérium 2020 tavaszán 16 853 gépet szerzett be, és a beszerzett készülékek nagy része azóta is raktárban áll, több milliárd forintos tárolási költséggel. A Telex 2021. márciusi beszámolója szerint Hegedűs éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy több kórházban már működtek triázscsapatok, vagyis a rangsorolás a gyakorlatban nem maradt el. A több tízezer gép megvásárlása és a sorsolás elmaradása közötti okozati kapcsolat tehát nem igazolt, a poszt viszont eldöntött tényként állítja.
Az is a kép része, hogy „ezeket a lélegeztetőgépeket támadja most Hegedűs Zsolt”: a miniszter 2026 áprilisában tárcákon átívelő vizsgálatot ígért a beszerzésekről, a büntetőjogi feljelentést azonban 2026. augusztus 25-én a külügyminiszter tette meg, a beszerzést lefolytató minisztérium jogutódjaként. Az eljárás folyik, hatósági megállapítás egyik fél állításáról sem született.