A poszt két állítást kapcsol össze. Az első az, hogy a Tisza a kampányban mást ígért: a videóba vágott felvételen a „700 ezer családnak is meg fogjuk ezt adni” mondat hangzik el. Ez a szám valóban elhangzott: a párt 2025. december 9-i saját közleménye „mintegy 700 ezer nehéz körülmények között élő családról” és 70 milliárd forintos keretről írt, Magyar Péter tarnazsadányi bejelentését pedig a korabeli sajtó úgy idézte, hogy „bevezetjük 700 ezer szegény sorban élő családnak a százezer forintos iskolakezdési támogatást”. A párt saját, egy nappal későbbi beszámolója ugyanakkor már „700 ezer gyermek után” járó támogatásról fogalmazott, tehát a mértékegység a kampányközlésekben maga is ingadozott család és gyermek között. A végleges szabály ehhez képest szűkebb: a 112/2026. (VII. 23.) Korm. rendelet hét jogcímhez kötött, gyermekenként 100 ezer forintos támogatást ír elő, a kormány mintegy 400 ezer gyermekkel számolt, az Államkincstár augusztus 19-i tájékoztatása pedig 293 700 családban több mint 403 ezer gyermek után tervezett kifizetésről szólt. A Pénzügyminisztérium a Lakmusz adatigénylésére a 400 ezres becslés kiinduló létszámait megadta, de a 700 ezres kampányszám alapját nem indokolta meg. Ebben a részében a poszt üzenete megáll.
A poszt saját, új adata viszont nem áll össze a hivatalos statisztikákkal. A köznevelési törvény 46/A. §-a a tankötelezettséget annak a tanévnek a végéig határozza meg, amelyben a tanuló a tizenhatodik életévét betölti, vagyis a „tanköteles korú” kör nagyjából a 6–16 éves népesség. A KSH 2026. január 1-jei koréves népességi táblájában ezeknek a korévek összege 1 019 561 fő. Ennek kétharmada 680 ezer körül van, a poszt 800 ezres száma pedig ennek a korosztálynak nem a kétharmada, hanem 78 százaléka — a két adat tehát egymással sem konzisztens. Ha a 403 ezer jogosult gyermek nagyobb része tanköteles korú, a kimaradó tanköteles korúak száma legfeljebb 620 ezer körül lehet; a 800 ezer csak akkor jönne ki, ha a jogosultaknak közel a fele már 16 év feletti tanuló lenne. Erre semmilyen közölt bontás nincs.
A 800 ezres nagyságrend csak akkor közelíthető meg, ha a bázis nem a tanköteles korú népesség, hanem a teljes iskolai tanulói kör. A KSH 2025/2026-os előzetes oktatási adatai szerint nappali rendszerben 712 015 általános iskolai és 420 708 középfokú tanuló van, együtt 1 132 723 fő; ebből 403 ezret levonva körülbelül 730 ezer marad, ami 64 százalék. A felnőttoktatásban tanulókkal együtt jönne ki 850 ezer körüli szám, de a KSH módszertana szerint a nappali oktatás is tartalmaz tanköteles kornál idősebb, 25 év alatti tanulókat, a nem nappali képzések pedig döntően felnőtteket. A poszt tehát vagy a számot, vagy az arányt, vagy a megnevezett alapsokaságot téveszti el: bármelyik semleges bázist választjuk, a „tanköteles korúak kétharmada, vagyis 800 ezer gyermek” azonosság nem adódik ki. Sem Bóka Jánostól, sem a frakciótól nem találtam olyan tételes számítást, amely megmutatná, miből származik a szám.
A keretezés második gyengesége a viszonyítási pont. A poszt az összes tanköteles korú gyermekhez méri a kimaradókat, miközben a kampányvállalás — a párt saját közlései szerint is — a rászoruló, szegénységben élő családokra szólt, nem minden iskolás gyermekre. A kimaradók tömegéből ezért nem következik közvetlenül, hogy éppen nekik ígértek volna pénzt; a valós, számszerű eltérés a 700 ezres kampányszám és a kb. 403 ezres tényleges kör között áll fenn. Ezt a különbséget a poszt nem ezzel az összevetéssel, hanem egy nagyobb, alá nem támasztott számmal jeleníti meg.