A poszt egy vágott videót hoz. A videó a Nemzeti Nyomozó Iroda szeptember 23-i kutatásáról készült rendőrségi felvételt narrációval látja el. A narráció két tényállításra épít egy következtetést. Az első: a nyomozók szerint a cég olyan személynek fizetett, aki „valójában nem is végzett munkát”. A második: ugyanezek a nyomozók „több ezer oldalnyi” tanulmányt, cikket, publicisztikát és pénzügyi dokumentációt foglaltak le. Ebből a videó azt a kérdést vezeti le, hogy ha a kutató nem dolgozott, honnan vannak a tanulmányai. Végül szintén kérdés formájában felveti, hogy az akció a jobboldali műhely megfélemlítését szolgálta.
A rendőrség szeptember 23-i közleménye szerint az NNI hűtlen kezelés miatt, ismeretlen tettes ellen nyomoz. A gyanú az, hogy a kft. havi bruttó 3,5 millió forintnál nagyobb megbízási díjat fizetett egy volt külföldi tisztségviselőnek, aki „alig végzett tényleges munkát”, illetve „csupán minimális munkát végzett”. A videó első mondata („nem is végzett munkát”) ennél erősebb, később viszont a „nem dolgozott eleget” fordulatot használja, ami már közelebb áll a rendőrségi szöveghez. A közlemény szerint a nyomozók iratanyagokat, dokumentumokat, szerződéseket, számlákat és fizetési jegyzékeket foglaltak le, adatot mentettek a cég szerveréről, és tanúkat hallgattak ki. Tanulmányokról vagy oldalszámról a közlemény nem szól.
A „több ezer oldal” forrása a Magyar Nemzet szeptember 25-i cikke, és a lap ott az Alapjogokért Központ saját válaszát közli. Eszerint a Központ maga „adott át” a hatóságoknak több ezer oldalnyi, „Marcin Romanowski, illetve az intézet által készített” tanulmányt, cikket és publicisztikát, továbbá levelezést és pénzügyi anyagot. Az oldalszám tehát kizárólag az érintett szervezet saját állítása: sem rendőrségi közlés, sem lefoglalási jegyzék nem erősíti meg. A videó ezt két ponton szűkíti le.
- Az „intézet által készített” anyagot Romanowski egyéni munkájaként („az általa készített tanulmányokat”) mutatja be.
- A Központ saját válogatásában átadott iratokat a nyomozók önálló gyűjtéseként állítja be.
A lefoglalás szó jogilag nem téves. A nyomozásról szóló 100/2018. Korm. rendelet 46. § (3) bekezdése szerint a nyomozó hatóság az eljárási cselekményen átadott iratot lefoglalja. A Magyar Nemzet szeptember 25-i cikke szerint a nyomozók a Magyar–Lengyel Szabadság Intézet tevékenységével összefüggő iratokat keresték. Összevetésként: az Átlátszó szeptember 24-i cikke szerint az intézet nyilvánosan elérhető kiadványai 13 angol nyelvű dokumentumot tettek ki, nagylelkű számolással összesen mintegy 291 oldalt.
Az „ellentmondás” logikailag nem áll meg. A gyanú a munka mértékére vonatkozik a díjazáshoz képest, és egyáltalán nem állítja, hogy semmilyen munka nem készült. Az iratok lefoglalása éppen annak vizsgálatát szolgálja, mennyi és milyen munka történt. A rendőrség is azt írja, hogy a lefoglalt anyagot ezután elemzik. A videó tehát először a „minimális munka” gyanúját „semmilyen munkává” élezi, majd ezt a torzított változatot cáfolja. Ez szalmabáb. A megfélemlítés és az ellehetetlenítés szándékát kérdés formájában tulajdonítja a hatóságnak, de ezt semmilyen dokumentum nem támasztja alá. Az „akciófilmbe illő” jelző és a megfélemlítésről szóló rész a szerző értékelése, ezeket tényként nem vizsgáltuk.
Időrend: a támogatott intézet a kormányváltás előtt, 2025-ben működött, a nyomozás és a kutatás viszont 2026. szeptember 23-án, már a Tisza-kormány idején történt. A Magyar Nemzet cikke „keddi” akcióról ír, miközben a rendőrségi közlemény és az egykorú beszámolók szerdát, szeptember 23-át adnak meg. A poszt szeptember 26-i. A videó saját közzétételi dátuma nem ismert.
A szerkesztői szempontból annyi igazolható, hogy a rendőrségi közlés szerződések, számlák, fizetési jegyzékek és szerveradatok lefoglalásáról szól, nem kifejezetten tanulmányokéról, és hogy a bizonyítási eszköz lefoglalása a büntetőeljárásban szabályozott, szokásos lépés. Azt, hogy „korábban is így történt”, forrásból nem tudtam ellenőrizni.