Időrend: minden esemény a 2026. április 12-i kormányváltás után történt, a kormány tehát a Tisza-kormány. A Pénzügyminisztérium 2026. október 6-án tette közzé a vagyonadó-törvény tervezetét, a társadalmi egyeztetés október 14-ig tartott. Október 14-én a Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség közleményben „elfogadhatatlannak” és „kettős mércét alkalmazónak” nevezte a tervezetet. Neubauer Katalin főtitkár október 15-én az InfoRádióban, október közepén az ATV Start műsorában ismételte meg ezt. Az ATV-adás pontos napját nem tudtuk egyértelműen megállapítani, az ATV podcastoldala október 15-i, illetve 16-i dátumot mutat. A rendelkezésre álló forrásokban október közepén a szabályozás még tervezet volt.
A tervezet 3. §-a szerint az adó alanya a belföldi és a külföldi illetőségű magánszemély, valamint a belföldi és a külföldi vagyonkezelési adóalany (például trust vagy magánalapítvány). Gazdasági társaság nem adóalany. A 4. § (2) bekezdése szerint a külföldi illetőségű magánszemély is adózik a magyarországi ingatlana, a magyar jog szerint létrejött társaságban fennálló részesedése és a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló részesedése után. A belföldi illetőségű személy viszont a teljes, belföldi és külföldi vagyona után fizet. Az adó csak a nettó vagyon egymilliárd forint feletti részét terheli, 100 milliárd forintig 1, afölött 1,5 százalékkal. A Pénzügyminisztérium október 8-i háttérbeszélgetése szerint ez 15–25 ezer embert érinthet, és a vagyonadó „a milliárdos magánvagyont terheli, nem a céget”. A magyar kisboltok és középvállalkozások tulajdonosainak túlnyomó többségét tehát nem éri el. Az a kép sem pontos, hogy egy magyar kézben lévő üzlet önmagában adózik: a cég nem fizet, a tulajdonos is csak akkor, ha a teljes nettó vagyona meghaladja az egymilliárd forintot.
A kifogásnak ugyanakkor van valós magja. A multinacionális láncok magyar leányvállalatait jellemzően külföldi cégeken keresztül birtokolják, és tulajdonosaik nem magyar illetőségűek, így az ő vagyonukat a magyar adó általában nem éri el. A milliárdos vagyonú magyar tulajdonosnál viszont a cégrészesedés értéke beleszámít az adóalapba. A Kereskedelmi Szövetségtől függetlenül a Joint Venture Szövetség, a külföldi részvételű cégek érdekképviselete is ezt számolta ki szeptember 22-én: ugyanahhoz az eredményhez egy magyar tulajdonosnak 1,1, egy külföldinek 1 egységnyi profitot kell elérnie. A tőke- és versenyhátrány-aggály tehát szakmailag megalapozott vita tárgya. Az viszont túlzás, hogy az adó „csak a magyar vállalkozásokra vonatkozik”, és az is, hogy a cégek eredményét vonja el: az adóalap a vagyon, nem a nyereség.
A nemzetközi példa hamis. Az Index és a 444 által ismertetett OECD-adatok szerint 12 OECD-ország szedett nettó vagyonadót, ma négy: Norvégia, Spanyolország, Svájc és Kolumbia. A svájci és a norvég adó évtizedek óta működik, a megszüntetések okai között pedig a magas adminisztrációs költség, a gyenge hatékonyság és a tőkekiáramlás szerepel. Az tehát nem igaz, hogy minden európai bevezetés után rövid időn belül, a vállalkozások tönkremenetele miatt kellett volna kivezetni az adót.
A kép attól hamis, amit nem mond ki: hogy a vagyonadó magánszemélyeket és nem cégeket terhel, csak az egymilliárd forint feletti nettó vagyont érinti, és a külföldi magánszemélyek közvetlen magyar cégrészesedésére is kiterjed. Enélkül az a benyomás alakul ki, hogy minden magyar tulajdonú üzlet adózik, a külföldi pedig nem.