Politikusok és influenszerek posztjainak elemzése mesterséges intelligenciával.
Az AI tévedhet! Az elemzést gép készíti: az ítéletet nem befolyásolja személyes meggyőződés, de az eredmény szubjektív is lehet.
Eredeti megnyitásaTúlárazott lélegeztetőgépek? Itt az igazság! Teljes videó kommentben ⤵️⤵️
A videó központi állítása – hogy a magyar állam csak annyit fizetett a lélegeztetőgépekért, mint amennyit a németek, a hollandok és az amerikaiak – a rendelkezésre álló szerződéses és Eurostat-adatok szerint nem áll meg: Magyarország fizette az EU-ban a legmagasabb egységárat, és ugyanebben az időszakban egy másik magyar állami szerv fele áron vásárolt márkás gépeket.
A szerző pártja ugyanezt az eljárási kifogást — a verseny nélküli szerződéskötést és a „haveri cégeket” — más ügyben maga is felhozza. Az Országgyűlés 2026. július 14-i jegyzőkönyve szerint Németh Balázs Lajos (Fidesz) azt kérte számon a kormányon, hogy a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség a kormányváltás utáni egyik első, nettó 700 ezer forintos szerződését „bármiféle verseny nélkül”, egy a kormánypárthoz köthető üzletember cégével kötötte meg. A most vizsgált felvételen ugyanakkor a szerző védhetőnek tartja azt a mintegy 300 milliárd forintos, közbeszerzés mellőzésével, javarészt közvetítő cégeken keresztül lebonyolított beszerzéssorozatot, amelyről a NAV-nál lévő eredeti gyártói számlák alapján hat cégnél 13,48 milliárd forintos árkülönbözetet állapított meg a tárca.
A poszt egy podcastrészletet oszt meg, amelyben a szerző a 2020-as lélegeztetőgép-beszerzéseket védi: eszerint a békeidőben 10 ezer euróba kerülő gépeket a válság idején 45–50 ezerért adták a világpiacon, és „nem a magyarok vették csak ennyiért, hanem a németek, a hollandok, meg az amcsik is”. Ugyanezt az érvelést a szerző az Országgyűlésben is előadta 2026. augusztus 27-én, az MTI beszámolója szerint 40–50–60 ezer eurós árakat említve. A felvezető állítás – hogy 2020 tavaszán világméretű hiány és árrobbanás volt – helytálló; ezt maga a beszerzéseket bíráló Direkt36-elemzés is rögzíti, és az Egyesült Államokban New York kormányzója márciusban valóban 45–50 ezer dolláros árakról beszélt. A poszt üzenetét hordozó összehasonlítás azonban nem igazolható.
A Direkt36 által feldolgozott Eurostat-külkereskedelmi adatok szerint 2020 márciusától Magyarország fizette a legmagasabb kilogrammonkénti egységárat a Kínából érkező lélegeztetőgépekért: áprilisban 1410 euró/kg-ot, miközben a második legdrágább Szlovénia 373 euró/kg-ot fizetett. Németország márciustól júniusig közel kétszer akkora tömegű eszközt vásárolt Kínából (1014,3 tonna), mint Magyarország, és ezért a magyar összeg tizedénél is kevesebbet (30,7 millió eurót) fizetett; Hollandia nagyobb mennyiségért (582,3 tonna) a magyar ár harmincadát (13,7 millió eurót). A konkrét nyugati szerződések is más nagyságrendet mutatnak: a német szövetségi kormány 10 ezer lélegeztetőgépet rendelt a Drägertől, amit a szaksajtó és elemzők nagyjából 200 millió euróra becsültek, vagyis darabonként mintegy 20 ezer euróra; a holland egészségügyi tárca 2020-as éves beszámolójában felsorolt szerződések darabárai néhány ezer eurótól nagyjából 22 ezer euróig terjednek; az amerikai szövetségi szerződések darabárai a Ford–GE 6720 dollártól a GM–Ventec 16 300 dolláron és a Philips 15 000 dolláron át a GE 26 600 dollárjáig terjedtek. A magyar Külügyminisztérium ezzel szemben átlagosan mintegy 55,6 ezer eurós darabáron vásárolt a G7 2020-as számítása szerint.
A döntő tény, amit a felvétel nem említ: nem külföldi összehasonlításra van szükség ahhoz, hogy az árkülönbség látszódjon. Ugyanebben az időszakban az Állami Egészségügyi Ellátó Központ 2481 gépet vett átlagosan 10,8 millió forintért, míg a Külügyminisztérium átlagosan 19,8 millió forintért; az ÁEEK 2020 májusában, tehát a járvány kellős közepén, Hamilton-gépeket szerzett be 4,6–10,4 millió forintos darabáron, a piacvezető Dräger pedig 11 millió forintos áron adta a készülékeit. Vagyis a járvány alatt is elérhető volt a korábbihoz hasonló ár neves gyártóktól. Szintén kimarad a felvételből, hogy a magyar beszerzések nagy része közvetítő cégeken keresztül futott: a külügyi tárca 2026. augusztusi feljelentése szerint a NAV-nál meglévő eredeti gyártói számlák alapján hat cégnél tételesen 13,48 milliárd forint az eltérés a beszerzési és az államnak számlázott ár között, egyetlen szerződésnél 16 millió euró; a külügyi államtitkár szeptember 3-i, cégenkénti kimutatása hat cégnél összesen 15,5 milliárd forintos különbözetet közölt. E két tény nélkül az olvasó azt a következtetést vonja le, hogy a magyar ár pusztán a világpiaci ár volt – ez a kép a dokumentumok fényében nem állja meg a helyét.
A felvételnek van olyan része, ami nem ténykérdés: az, hogy a megnevezett kormánytagok „nem értik” a válsághelyzet és a békeidő különbségét, politikai értékítélet, tényként nem minősíthető. A leírt képsorok (Bergamo, tömegsírok) valóban a 2020 tavaszi nemzetközi helyzet közismert felvételei; ezek felidézése a közlés érzelmi súlyát adja, de az árakról szóló állítást nem támasztják alá. A magam részéről csak a poszthoz mellékelt, vágott klip leiratát láttam; a kommentben ígért „teljes videó” tartalmát nem.
„2020 tavaszán nemzetközi válsághelyzet volt, óriási kereslettel és megugró lélegeztetőgép-árakkal a világpiacon.”
A beszerzéseket bíráló Direkt36-elemzés is rögzíti, hogy a járvány megemelte az orvosi eszközök nemzetközi árát; New York kormányzója 2020 márciusában 25 ezerről 45-50 ezer dollárra ugró árakról beszélt.
„A békeidőben 10 ezer euróba kerülő lélegeztetőgépekért a járvány idején 45-50 ezer eurót fizettek a világpiacon.”
Ilyen szintű csúcsárak egyedi esetekben (pl. az amerikai szpotpiacon) előfordultak, de a nagy állami szerződések darabárai ettől jóval elmaradtak: a német Dräger-megrendelés becsült darabára ~20 ezer euró, az amerikai szövetségi szerződéseké 6720-26 600 dollár volt. A magyar KKM átlagára ezzel szemben ~55,6 ezer euró volt a G7 számítása szerint.
„Nem csak a magyarok vették ennyiért (45-50 ezer euróért) a gépeket, hanem a németek, a hollandok és az amerikaiak is.”
Az Eurostat adatai szerint 2020 áprilisában Magyarország fizette a legmagasabb egységárat (1410 euró/kg); Németország közel kétszer annyi eszközt vett a magyar összeg tizedénél is kevesebbért, Hollandia nagyobb mennyiséget a magyar ár harmincadáért. A holland tárca szerződéseinek darabára néhány ezertől ~22 ezer euróig terjedt.
„A magyar beszerzési árak pusztán a járvány alatti világpiaci árakat tükrözték.”
Ugyanebben az időszakban az Állami Egészségügyi Ellátó Központ 2481 gépet vett átlagosan 10,8 millió forintért (KKM: 19,8 millió), 2020 májusában Hamilton-gépeket 4,6-10,4 millió forintos darabáron, a Dräger pedig 11 millió forintért adta a készülékeit.
„A poszt nem említi, hogy a gépek nagy része közvetítő cégeken keresztül, a gyártói árnál drágábban jutott az államhoz.”
A Külügyminisztérium 2026. augusztus 25-i feljelentése szerint a NAV-nál lévő eredeti gyártói számlák alapján hat cégnél 13,48 milliárd forint a különbözet; a külügyi államtitkár szeptember 3-i kimutatása hat cégnél 15,5 milliárd forintot közölt.
Az AI tévedhet! Az elemzést gép készíti: az ítéletet nem befolyásolja személyes meggyőződés, de az eredmény szubjektív is lehet.
