A poszt közzétételének napján, 2026. szeptember 14-én délelőtt jelentette be Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter, hogy dr. Constantinovits Miklós oxyológus, sürgősségi szakorvos lesz az Országos Mentőszolgálat főigazgatója öt évre. Ennyiben a poszt kiindulópontja pontos: a kinevezés a miniszter jogköre, és meg is történt. A Telex és az MTI-t átvevő beszámolók szerint Constantinovits június 3. óta megbízott főigazgatóként vezette a szervezetet, miután Csató Gábor megbízatása közös megegyezéssel lezárult.
A „átláthatatlan folyamat” minősítés viszont a nyilvános dokumentumokkal együtt nézve nem állja meg a helyét ebben a formában. A főigazgatói posztra 2026. június 26-án nyílt pályázatot írtak ki a kormányzati felületen, a feltételekkel és az ötéves, egyszer megújítható megbízatási időtartammal. A minisztérium a bejelentéssel egyidejűleg tételesen ismertette az eljárást: kilenc pályázat érkezett, kettő formai hiba miatt nem volt értékelhető, egy pályázó visszalépett, a maradék hat jelentkezőt öttagú bizottság személyesen is meghallgatta; az írásbeli fordulóban súlyozott pontozás, a szóbeli fordulóban három előre rögzített kérdés és két szituációs feladat volt, a bírálók egymástól függetlenül, lezárt borítékba adták a pontszámokat, és a kialakult sorrend alapján tettek javaslatot a miniszternek. A zsűri összetételét is megnevezték. Ez a fajta közzétett módszertan nem azonos az átláthatatlansággal.
Ugyanakkor a kritikának van valós alapja, és ezt is ki kell mondani: a minisztérium a pályázók névsorát nem hozta nyilvánosságra, a pályázati anyagok és a pontszámok sem nyilvánosak, és a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége 2026. augusztus 4-i közleményében éppen ezt kifogásolta. A szövetség akkor azt kérte, hogy a pályázatok még az elbírálás előtt legyenek megismerhetők a szakma és az állomány számára, a munkavállalói képviselők betekinthessenek azokba, és delegálhassanak tagot az elbíráló bizottságba — „az Országos Mentőszolgálat jövője nem dönthető el kizárólag zárt ajtók mögött”. Ezek a kérések nyilvánosan nem teljesültek.
A poszt keretezése viszont ezt az előzményt a döntés utánra tolja: azt állítja, hogy a szakmai szervezetek „miután átláthatatlan folyamat végén nevezte ki” a főigazgatót, kérdezik Hegedűs Zsoltot a transzparenciáról. A MOMSZ átláthatósági kérése hat héttel korábban, az elbírálás előtt hangzott el, a kinevezés utáni, transzparenciát számon kérő szakmai szervezeti megszólalást pedig a keresés lezárásáig nem találtunk — sem a MOMSZ-tól, sem a Mentődolgozók Önálló Szakszervezetétől, sem a Magyar Orvosi Kamarától. Sőt, a MOMSZ a bejelentés előtti napon, szeptember 13-án közzétett bejegyzésében az új főigazgatóval való „konstruktív partnerségre” törekedett, és a mentődolgozók körében mért feszültségre, nem a kiválasztás átláthatóságára helyezte a hangsúlyt. A poszt tehát meg nem nevezett szervezetek jelen idejű, kinevezés utáni számonkéréseként ad elő valamit, ami ebben a formában nem ellenőrizhető.
A „hol marad a transzparencia?” kérdés önmagában politikai álláspont, tényként nem értékelhető; a posztnak az az eleme viszont ellenőrizhető, hogy megnevezett szereplők milyen időpontban és milyen tartalommal szólaltak meg. Ezt az elemet a nyilvános anyagok nem támasztják alá, a folyamat átláthatatlanságát pedig csak részben — a névsor és a pontszámok zártsága tekintetében.