A vélemény három elemből áll. Az első a Tisza-kormány hatalomgyakorlásának minősítése: a nyilvános intézkedések „szemfényvesztésként” leírt felszíne mögött szerinte valójában egypártrendszer kiépítése folyik, „diktatórikus eszközökkel”. A második elem a legitimációról szól. A vélemény szerint a kormány mindezt a népakaratra, a választáson kapott felhatalmazásra hivatkozva teszi, ezt az igazolást azonban nem fogadja el. A harmadik elem jóslat és figyelmeztetés. A Tisza szavazóit „átverték”, előbb-utóbb rá fognak döbbenni erre, és amikor a közhangulat megfordul, nem tudni, mire lesz képes a hatalom. A gondolatmenet része az is, hogy a Fidesznek és a „nemzeti gondolatnak” nincs vége.
A vélemény ismert, nyilvános vitára épül. A 2026. április 12-i választáson a Tisza Párt kétharmados többséget szerzett, és ezzel alaptörvény-módosításokat fogadott el. A módosítások lehetővé tették többek között a köztársasági elnök elmozdítását, érintették az Alkotmánybíróságot, és korlátozták a többször megválasztott képviselők újraindulását. A Telex és a Vasárnap.hu 2026. július 6-i beszámolója szerint Gulyás Gergely és Rétvári Bence frakcióvezetők ezt „önkényuralomra törekvésnek” és „a jogállamiságot felszámoló” lépésnek nevezték, és „Stop önkény” címmel tüntetést hirdettek. Magyar Péter miniszterelnök erre úgy reagált: „Mint a tolvaj, aki rendőrért kiált”. A Napi Újság tusványosi tudósítása szerint Orbán Viktor július 25-én azt mondta, hogy a Tisza célja egy új önkényuralmi rendszer kiépítése. Hozzátette: a Tisza-szavazók tévednek, ha azt hiszik, hogy az önkényt csak a fideszesek ellen fordítják, egy napon ők is arra ébrednek, hogy senki sem védi meg őket. A népakaratra hivatkozást Navracsics Tibor bírálta a Népszava július 14-i ismertetése szerint. Azzal érvelt, hogy a Tisza-lista 3,39 millió szavazata nem jelenti a társadalom többségének támogatását a módosításokhoz. Az egypártrendszer veszélyét nem csak a Fidesz vetette fel: a 444 május 27-i cikke szerint Márki-Zay Péter, aki maga is a Tiszára szavazott, attól tartott, hogy az önkormányzatok „elfoglalásával” az ország „egyszínűvé” válik. A kormány a kétharmados felhatalmazást a választáson kapott, a rendszerváltásra szóló megbízásként mutatja be.
A vélemény lényege forrásból nem dönthető el. Hogy a kormány intézkedései „egypártrendszer” és „diktatúra” felé mutatnak-e, vagy a korábbi rendszer lebontását szolgálják, az politikai és alkotmányjogi értelmezés kérdése, amelyről a két oldal homlokegyenest ellentétesen beszél. Hogy a szavazókat „átverték”-e, az értékítélet. Az pedig, hogy a közhangulat megfordul-e, és akkor mit tesz a hatalom, a jövőre vonatkozó várakozás, amelyet a megfogalmazás idején semmilyen adat nem igazolhatott és nem is cáfolhatott. Az ellenőrizhető háttér annyi, hogy a kormány kétharmaddal módosította az Alaptörvényt, és ezt az ellenzék önkényuralmi törekvésként bírálja.