Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter hosszú interjút adott a Gazeta Wyborczának, amely 2026. október 16-án jelent meg fizetőfal mögött. A HVG és a Telex október 17-én egyezően idézte belőle azt a részt, amely szerint az oroszok támogatták Orbán Viktor kormányát és szorosan együttműködtek vele. Sikorski szerint erre átutalások és felvételek formájában vannak bizonyítékaik, és a felvételeken volt magyar kollégája, Szijjártó Péter úgy szól, mint egy kisiskolás, vagy mint Szergej Lavrov alvállalkozója. Az idézet elhangzása tehát dokumentált. A „kisiskolás” és az „alvállalkozó” minősítés viszont Sikorski értékelése, nem ellenőrizhető tény.
Időrend. A felidézett Szijjártó–Lavrov-hívás 2024. augusztus 30-án zajlott. Iszmailova törléséről a Tanács 2025. március 14-én döntött. Mindkettő még az Orbán-kormány idejére esik, amikor Szijjártó Péter volt a külügyminiszter. A felvételeket egy oknyomozó konzorcium (VSquare, FrontStory, Delfi Estonia, The Insider, Ján Kuciak Nyomozó Központ) hozta nyilvánosságra 2026. március 31-én és április 8-án, még az április 12-i választás előtt. Sikorski már a kormányváltás után adta az interjút, amikor Szijjártó már nem volt külügyminiszter.
A 2024. augusztus 30-i felvétel tartalma ismert. Az Euronews március 31-i beszámolója szerint Lavrov azzal kezdi, hogy Szijjártó szentpétervári szavai az orosz sajtó vezető hírei közé kerültek. Szijjártó erre visszakérdez, hogy rosszat mondott-e. Ezután Lavrov Aliser Uszmanov kérésére emlékezteti Szijjártót a nővérével, Gulbahor Iszmailovával kapcsolatos ígéretére. Szijjártó azt feleli, hogy a szlovákokkal közösen törlési javaslatot nyújtanak be, és mindent megtesznek a nővér levételéért. A beszélgetésben pénz vagy ellenszolgáltatás nem kerül szóba.
A szankciós törlés megtörtént. A Tanács 2025. március 14-i (KKBP) 2025/528 határozata mellékletében törölte Gulbakhor Ismailova bejegyzését, Vjacseszlav Kantoréval és Mihail Gyegtyarjovéval együtt. Ez a hívás után hat és fél hónappal történt, vagyis a „hét hónap” kerekítés. A törlés a tagállamok egyhangú döntése volt. Az RFE/RL egykorú tudósítása szerint magyar és szlovák nyomásra, a szankciók meghosszabbításáért cserébe került rá sor. Az időbeli sorrend dokumentált. Az, hogy a magyar közbenjárásnak pontosan mekkora szerepe volt a tanácsi döntésben, a nyilvános források alapján nem mérhető.
Az átutalásokról Sikorski semmilyen részletet nem közölt: sem a szereplőket, sem az összegeket, sem a célt. Ilyen dokumentumot nem hoztak nyilvánosságra, és a HVG szerint a pénzforgalomról szóló kijelentés korábban nem hallott információ volt. Az Uszmanov nővéréről szóló hívás sem támasztja alá az átutalásokat, hiszen azon pénzről nincs szó. Az az ebből fakadó kérdés, hogy mit kaphatott cserébe a magyar fél, nyitott kérdés, nem állítás.