A poszt egyetlen mondatban három állítást fűz össze: hogy 4 GW szélerőmű épül, hogy ez 4000 négyzetkilométert vesz el, és hogy ez a terület a nemzetközi nagytőkéhez kerül. A területi szám az, ami a mondat súlyát viszi — és ez az, ami nem áll meg.
A szakirodalom a szélerőműparkoknál élesen elkülöníti a park teljes határán belüli („spacing”) területet a turbinák, alapok és utak által ténylegesen elfoglalt felszíntől. A WWF Magyarország térinformatikai forgatókönyve és a Qubitnek nyilatkozó WWF-szakértő egyaránt négyzetkilométerenként 15 MW beépíthető teljesítménnyel számol; ebből 4000 MW-ra 250–300 km² parkterület adódik, ami az ország területének nagyjából 0,25 százaléka. Az Energiaklub 2024. júliusi tanulmánya ugyanezt a 15 MW/km²-es sűrűséget használja, és hozzáteszi: a ténylegesen elfoglalt felszín a parkterület 1–1,5 százaléka, a maradék 98,5–99 százalékon folytatódhat a mezőgazdasági művelés. A tanulmány magyar példát is mér: a levéli szélerőműveknél a torony és a bekötőút együtt 0,1 hektár/MW, ami 4000 MW-ra mindössze 4 km² körüli tényleges területfoglalást jelent. A poszt száma tehát a legmegengedőbb (parkhatáros) olvasatban is mintegy tizenötszöröse a szakmai becslésnek, a valóban kivont földterülethez képest pedig három nagyságrenddel nagyobb. Érdemes megjegyezni, hogy a magyar szakirodalomban létezik 3–4000 km²-es szám: a Fizikai Szemle 2019-es tanulmánya ezt 19 200 MW szélerőművi kapacitáshoz — Paks II. feltételezett kiváltásához — rendeli, vagyis a poszt kapacitásának csaknem ötszöröséhez.
A 4 GW maga sem megépülő erőműállomány. A 2026. augusztus 29-től hatályos, a szabad hálózati kapacitások kiosztásáról szóló rendelet 18. §-a azt írja elő, hogy 2026. augusztus 31-ig legalább 700 MW, 2027 és 2030 között összesen legalább 4000 MW névleges teljesítőképességű szélerőmű közcélú hálózati betáplálását lehetővé tevő csatlakozási teljesítményt kell meghirdetni. A MEKH augusztus 30-án közzétett első kiírása ténylegesen 702 MVA szabad kapacitást oszt ki hat járás kilenc csomópontján; a pályázatokat szeptember 4. és október 30. között lehet benyújtani, az eredményt legkésőbb december 13-án hirdetik ki. A poszt napján tehát sem nyertes, sem megépült turbina, sem földterület-szerződés nem létezett.
Az „elrablás” szó tulajdonátszállást sugall, ilyet azonban a szabályozás nem alapoz meg. A pályázat csatlakozási jogot ad, nem földet; a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerint föld tulajdonjogát jogi személy főszabály szerint nem szerezheti meg, a termőföld védelméről szóló törvény pedig a más célú hasznosítást a ténylegesen szükséges legkisebb területre korlátozza, és a szélerőműpark helyhez kötött igénybevételét legfeljebb 1,5 hektáros termőföldrészre nevesíti. A végleges kiírás ráadásul kötelezővé teszi, hogy a pályázó 25 százalékos vételi jogot biztosítson kormányhatározattal kijelölt megújulóenergia-közösségnek, pontot ad az érintett önkormányzatoknak fizetendő egyszeri és éves hozzájárulásért, valamint az uniós gyártótól való beszerzésért. Hogy a nyertesek között lesz-e külföldi tőke, ma nem eldönthető: a piaci háttéranyagok magyar fejlesztőket is felsorolnak, a projektek finanszírozása pedig a kormányzati közlések szerint magántőkéből, nem állami beruházásként történik.
A Trianonra utaló szám helytálló: a KSH szerint Magyarország területe 93 025 km², a trianoni Magyarországé 93 073 km² volt. Ez viszont éppen a poszt számának mértékét világítja meg: 4000 km² az ország területének 4,3 százaléka lenne — a szakértői becslések szerinti szélerőműparki terület ennek a tizenötöde, a ténylegesen kivont föld pedig ennek ezredrésze körül van.