A poszt számadata pontos. A MEKH 2026. augusztus 30-án közzétett, szeptember 4-én induló kapacitáspályázata kilenc hálózati csomóponton összesen 702 MVA betáplálási jogot kínál, és ebből három csomópont valóban a posztban említett sávba esik: Kisbér 16 MVA, Szombathely Észak 20 MVA, Komárom Ipari Park 21 MVA. A CMS ügyvédi iroda tételes kiírás-elemzése ugyanezeket az értékeket közli, és rögzíti azt is, hogy minden pályázatnak legalább 14 MVA betáplálási igényre és legalább 14 MW beépített teljesítményre kell vonatkoznia. Ebből következik a kritika valós magja: egy 16 MVA-s ponton a minimumküszöb miatt gyakorlatilag egyetlen, kis projekt fér el. Ugyanezt a kifogást a Portfolio augusztus 31-i háttéranyagában egy, a pályázaton való indulást mérlegelő fejlesztő is megfogalmazta: szerinte a három 22 kV-os, elosztóhálózati szintű pont „16–21 MVA-s helyszín mai turbinamérettel három-négy egységet jelent maximum”, és ez „nagyon nehezen értelmezhető méret a szélerőmű fejlesztésekben”.
A poszt azonban ennél többet állít: azt, hogy ekkora szélerőmű-fejlesztés a gyakorlatban nincsen. Ez az abszolút megfogalmazás nem állja ki a próbát. Magyarországon a meglévő parkok jelentős része pontosan ebbe a méretbe esik: az MVM Zöld Generáció sopronkövesdi parkja 8 turbinával 23 MW, az ALTEO által megvásárolt bőnyi park 13 toronnyal 25 MW, a Pannon Szélerőmű 7 toronnyal 15 MW. Nem csak régi, kisturbinás létesítményekről van szó: a PNE 2026 júniusában helyezte üzembe a 18 MW-os Gnutz Ost parkot három modern, 6 MW-os turbinával, a Nordex pedig 2026 júliusában kapott megrendelést egy 20 MW-os, háromturbinás hesseni parkra. A WindEurope finanszírozási elemzése szerint Európa akkori 154 GW-os szárazföldi állományából 26 GW származott 20 MW-nál kisebb projektekből. Az tehát megalapozott, hogy a 16–21 MVA szokatlanul kicsi méret a mai, 6–7 MW-os turbinákhoz és a mostani kiírás terheihez képest, de az nem, hogy ilyen fejlesztés nem létezik.
Két további körülmény árnyalja a képet, és a poszt egyiket sem említi. Egyrészt a kiírás pontot ad (10 százalékos súllyal) azért, ha a pályázó az igényelt betáplálási kapacitásnál nagyobb beépített teljesítményt épít, vagyis a 16 MVA-s csatlakozási pont mögé ennél nagyobb névleges teljesítményű park is telepíthető. Másrészt a három kis csomópont a teljes meghirdetett mennyiség 8 százalékát adja (57 MVA a 702-ből), miközben a kiírás kétharmadát két nagy pont, Ócsa 255 MVA-val és Szombathely OVIT 200 MVA-val viszi. A poszt az „egyes helyeken” fordulattal maga is jelzi, hogy nem az egész kiírásról beszél, ezért ezt nem elhallgatásként, hanem kiegészítésként rögzítem — a „kóklerkedés” minősítés viszont a teljes pályázatra vonatkozik, miközben a bemutatott hiba a kapacitás töredékét érinti. Az is a kritika javára írható, hogy a kiírás szerint épp e három kis ponton (és a szombathelyi Északon, valamint a közép-dunántúli pontokon) kötelező a térítésmentes átadás, vagyis a hálózati infrastruktúra kiépítése és díjmentes átadása a hálózati engedélyesnek — ez egy kis projektnél fajlagosan nagyobb teher.
A felelősség kérdésében a poszt keretezése védhető: a pályázatot a MEKH írta ki, de a kiírás V.1. pontja szerint a csomópontonként kiosztható szabad kapacitást az energiapolitikáért felelős miniszter felkérőlevele határozta meg, tehát a mennyiségek kijelölése kormányzati döntésen alapul. A „kóklerkedés” szó ugyanakkor értékítélet, amely tényként nem minősíthető.