A poszt három lábon áll: a Duna vízhozama és a paksi hűtővízigény összevetésén, az időzítésen (június 27-i leterhelés), valamint az áramoldali lépéseken (tartalék erőművek, tőzsdei áramvásárlás). A számok közül kettő nagyjából áll, kettő nem.
A hűtővízigény pontos: a paksi négy blokk teljes üzemben blokkonként 25, összesen kb. 100 m³/s dunai vizet vesz ki, ezt az MVM üzemidő-hosszabbítási anyaga, Aszódi Attila szakmai elemzése és Magyar Péter július 31-i paksi sajtótájékoztatója is így közli. A vízhozam-adat kicsit szépítve van: az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese, Gacsályi József az augusztus 15-i paksi sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a mélypont napján, augusztus 3-án 713 m³/s volt a paksi szelvényben a vízhozam, és a fenékküszöböt a biztonság kedvéért 600 m³/s-ra méretezték. Augusztus 1–2-án valóban 740–750 m³/s körüli értékek voltak, tehát a „legrosszabb napokon is 750 körül” állítás néhány százalékkal felfelé kerekít, de nem nagyságrendi tévedés.
A „kijönne a matek” viszont olyan összevetés, amit maga az üzemeltető is elvégzett – és amiből épp az ellenkezője következik, mint amit a poszt sugall. Az MVM Paksi Atomerőmű július 30-i közleménye szó szerint azt írja, hogy „a mostani rendkívül alacsony vízállás és vízhozam mellett a vízmennyiség elegendő lenne a blokkok hűtésére”, a leállítás oka az, hogy „az ehhez szükséges szivattyúk szívócsonkjának szintje magasabban helyezkedik el”, mint a vízszint. Ugyanezt írta le Aszódi Attila is: extrém alacsony vízhozam mellett sem a vízhozam az igazi probléma. A leterhelések másik jogi korlátja a visszabocsátott víz hőmérsékletére vonatkozó KöM-rendelet volt – a június 27-i, 243 MW-os leterhelést az Országos Atomenergia Hivatal is kifejezetten a vízhőmérsékleti környezetvédelmi korlát betartásával indokolta. A poszt szövegében ebből semmi nem szerepel; a videóban a beszélő egy közbevetésben megemlíti, hogy „a betápcsatorna, a szivattyúk hol vannak”, de azt nem, hogy a leállítást pont ez a szint döntötte el, nem a folyó víztömege. Enélkül az olvasó azt a következtetést vonja le, hogy a kormány feleslegesen állította le az erőművet – miközben a hivatkozott 750:100 arány a döntés szempontjából nem a szűk keresztmetszet.
Az időrend állítása áll: az OAH közlése szerint 2026. június 27-én 16 órától 243 MW-os leterhelést végeztek a 3. blokkon, majd júliusban több lépcsőben (18–19., 27., 28., 29., 30., augusztus 1–2.) újabb leterhelések, végül blokkleállítások következtek – tehát a júniusi első jelzés és a teljes leállás között valóban több mint egy hónap telt el. Kiegészítésként érdemes tudni, hogy a júniusi leterhelés vízhőmérséklet, a július végi pedig vízszint miatt történt, és Magyar Péter augusztus 13-án arra hivatkozott, hogy a vízállás érdemben csak 5-6 napra jelezhető előre – ez a felkészülési idő megítélésének vitatott pontja, nem ténykérdés.
Az áramoldali két állítás gyengébb. A „minden évben viszik időben az olajat, idén nem vitték” állításra egyetlen adatot sem találtam; az MVM Balance saját tájékoztatása szerint Litéren, Lőrinciben és Sajószögeden a tüzelőolaj az egyedüli tüzelőanyag, amit a MOL hároméves keretszerződés alapján szállít, a cégcsoport lapja szerint pedig telephelyenként legalább 48 órányi, maximális teljesítményű üzemhez szükséges gázturbinaolajnak kell rendelkezésre állnia. Ezzel szemben Magyar Péter az MTI beszámolója szerint augusztus 2-án azt mondta, hogy „a tartalékban álló, de üzemanyaggal ellátott, régóta nem használt Litéri Erőmű” készenlétbe van állítva, az MVM Csoport augusztus 3-i közleménye pedig a másodlagos tüzelőanyag-készletek folyamatos ellenőrzéséről szól. Az, hogy ezeket a blokkokat végül nem, vagy csak korlátozottan indították be, más kérdés, mint az, hogy nem volt bennük tüzelőolaj – az utóbbira nincs nyilvános alátámasztás.
Az áradat nem áll meg. Az ENTSO-E adatait közlő Energostat szerint 2026. július 18. és augusztus 18. között a magyar másnapi piac legdrágább negyedórája 546 euró/MWh volt (augusztus 4., 19:45), a legdrágább teljes óra pedig 418,88 euró/MWh – vagyis „több mint 550 euró/MWh” áron a leterhelés idején nem kelt el tőzsdei áram, nemhogy azon vették volna a pótlást. A Portfolio és a Világgazdaság számítása szerint a legdrágább napon, augusztus 4-én a behozott áram átlagos fajlagos ára 218 euró/MWh volt, a napi tőzsdei átlag 187 euró. A „még előtte héten is 100-150 euró volt” fordulat a júliusi napi átlagokra (93–132 euró) igaz, de arra nem, amit a videó mond – hogy egy héttel korábban 100-150 euróért le lehetett volna szerződni a válság hetére: a kereskedési jelentések szerint a magyar 32. heti határidős termék július 29-én már 203, július 31-én 282 euró/MWh volt, kétszerese-háromszorosa a posztban említett sávnak.
Végül egy belső ellentmondás: a poszt szövege 750 m³/s-os vízhozamot említ, a poszthoz csatolt, 2026. augusztus 5-i dátumjelzésű felvételen viszont a beszélő 150 m³/s-ot mond. A hivatalos vízrajzi adatok szerint a vízhozam a teljes válság alatt 700 m³/s felett maradt, tehát a videóban elhangzó szám ötszörös tévedés; a poszt írott szövege ezt lényegében korrigálja, de a felvételben elhangzó adat így is valótlan.