A poszt magja helytálló. A szaúdi Energiaügyi Minisztérium hivatalos közlése szerint a kelet–nyugati vezetéket (Petroline) 2026. szeptember 10-én, csütörtök reggel a rijádi és a medinai régióban több támadás érte, ezért elővigyázatosságból leállították; a támadásoknak sérültjei voltak, a vészhelyzeti és műszaki csapatok a vezeték biztosításán dolgoznak. A CNBC szeptember 11-i beszámolója szerint az Irakból indított drónok tüzet és károkat okoztak, Rijád egyelőre tartózkodik a válaszcsapástól. A vezeték hossza valóban nagyjából 1200 kilométer, és az Aramco 2026 első negyedéves közlése szerint a rendszert napi 7 millió hordós maximális kapacitásra pörgették fel — ezt a számot a Nemzetközi Energiaügynökség Hormuz-adatlapja is rögzíti, azzal a kiegészítéssel, hogy az eredetileg 5 millió hordós tervezési kapacitású rendszer tartós működése ezen a szinten nincs tesztelve.
A poszt kiemelt állítása viszont — hogy ez volt az „EGYETLEN", ami alternatívát kínált a lezárt Hormuzi-szorossal szemben — nem áll meg. Az IEA 2026. június 22-i elemzése tételesen felsorolja a szorost megkerülő útvonalakat: a szaúdi vörös-tengeri kikötők mellett az Egyesült Arab Emírségek Habshan–Fudzsaira vezetékét, az Irakon és Törökországon, illetve Szírián át vezető utat, valamint az iráni Dzsászk terminált. Ugyanez az elemzés szerint az emírségekbeli, 380 kilométeres vezeték napi 1,8 millió hordó nyersolaj kivitelét teszi lehetővé a Hormuzi-szoros érintése nélkül, és a Hormuzt megkerülő öböl menti export júniusra napi 8 millió hordó fölé emelkedett. Az IEA adatlapja szerint az alternatív útvonalakon összesen napi 3,5–5,5 millió hordónyi szabad kapacitás állt rendelkezésre. A szaúdi exportra nézve a megfogalmazás védhető lenne — Rijádnak valóban ez az egyetlen nagy szárazföldi kiviteli útja —, a poszt szövege azonban általánosan fogalmaz, és abból az olvasó arra jut, hogy a leállással minden Hormuzt megkerülő út megszűnt.
A kapacitás és a tényleges szállítás is két különböző szám. A Reuters szeptember 12-i összeállítása szerint a vezeték az elmúlt hónapokban napi 4–5 millió hordót mozgatott, ami a globális kínálat 4–5 százaléka; a napi 7 millió hordó a maximális kapacitás, nem a kieső mennyiség. A poszt ezt korrektül „kapacitásnak" nevezi, a szám mérete mellé viszont nem kerül oda, mennyi folyt ténylegesen a csövön.
A Hormuzi-szoros „lezárt" jelzője megalapozott: az IEA augusztusi olajpiaci jelentése a szoros tartós lezárásáról ír, a júniusi elemzés szerint a háború előtti napi mintegy 20 millió hordós áthaladás március–májusban átlagosan 2,7 millió hordóra esett. A forgalom ugyanakkor nem nulla: korábbi hajókövetési adatok szerint naponta néhány hajó így is átjutott.