A bejegyzés központi állítása egy összehasonlítás: a „meglévő 3,5–5 m/s hazai szélsebesség” helyett „6,5–7 m/s feletti kellene” azokhoz a szélerőművekhez, amelyeket a gazdasági és energetikai miniszter programja nyomán telepítenének. A két szám azonban nem ugyanarra a magasságra és nem ugyanarra a turbinanemzedékre vonatkozik, és a poszt egyik esetben sem közli, milyen magasságban mért vagy modellezett értékről beszél.
A HungaroMet országos összefoglalója szerint a 2001–2020-as adatsorban az évi átlagos szélsebesség Magyarországon 2–4 m/s között változik — ez felszínközeli, hagyományosan 10 méteres mérés. A mai turbinák viszont nem ott dolgoznak: a Telex szakmai háttéranyaga szerint az újabb gépeknél átlagosan 130 méteres magasságban kell szelet mérni, és a Green Energy Investhor több mint kétéves, Vadosfa térségében végzett lidaros mérése ezen a magasságon 6,9 m/s éves átlagot adott, ami a cég és a piaci szereplők szerint 30 százalék körüli kihasználtságot jelent; ugyanez a cikk teszi hozzá, hogy az ország más részein ennél „kicsit kevesebb” a szél. A WWF Magyarország szakmai összefoglalója szerint 150 méteren az ország legnagyobb részén az átlag már meghaladja a 6 m/s-ot, amit a gazdaságos működtetés szokásosan emlegetett küszöbének tartanak, és az Energiaklub földhasználati tanulmánya is azt írja, hogy a jelenlegi technológiával az ország döntő részén — az Alföldön is — elegendő az átlagos szélsebesség a gazdaságos hasznosításhoz. A szerző saját, augusztus 21-i hosszú bejegyzésében a 6,5–7 m/s-os értéket még kifejezetten 100–150 méteres magassághoz és a Kisalföldhöz kötötte; a mostani rövid posztból ez a megkötés kimaradt, így az olvasó két összemérhetetlen számot lát egymás mellett.
A „kellene” szó is erősebb, mint amit a források megengednek. Az egyetlen olyan magyar hivatalos irat, amely 6,6 m/s-os gazdaságossági küszöböt mond, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2005. februári tájékoztatója — az viszont 600 kW–1-2 MW-os, 50–120 méter magasan dolgozó gépekre vonatkozik, tehát két technológiai nemzedékkel korábbi állapotot rögzít. A WWF anyaga szerint a mai turbinák 2–4 m/s-nál kezdenek termelni, névleges teljesítményüket 15 m/s körül érik el. A poszt záró fordulata („ha meg nem a kerekeket…”) tehát olyan műszaki képtelenséget sugall, amit a mért adatok nem támasztanak alá; a valódi szakmai vita nem arról szól, hogy megmozdulnak-e a lapátok, hanem arról, mely konkrét helyszíneken térül meg a beruházás — a Telex beszámolója éppen ezért idéz piaci szereplőket, akik szerint a kiírt csomópontok egy része (például Ócsa) szélviszonyok és korlátozások miatt kedvezőtlen.
Az „idegenekkel akarsz építtetni” állítás a poszt idején lezárt tényként nem állja meg a helyét. A MEKH közleménye szerint a 702 MVA-os hálózati kapacitásra kiírt pályázat beadási határideje 2026. október 30., az eredményeket legkésőbb december 13-ig hirdetik ki — szeptember 18-án tehát nyertes, tulajdonos és turbinaszállító nem volt ismert. A kiírás összehasonlító szempontjai között 15 százalékos súllyal szerepel, ha a turbinaegységek és a termelői transzformátorok beszerzési költségének meghatározott része uniós területen gyártó ajánlattevőtől származik, és érvényességi feltétel, hogy a pályázó 25 százalékos vételi jogot biztosít kijelölt megújulóenergia-közösségnek; emellett egyszeri és éves helyi pénzügyi hozzájárulás vállalása is pontot ér. Az iparági helyzet egyik fele valóban a poszt irányába mutat: komplett nagy turbinát ma nem gyárt magyar vállalat, a piacot a Vestas, a Nordex, a Siemens Gamesa és más külföldi gyártók uralják, és a Telex szerint a kínai eszközök megjelenése sem kizárt. A beruházói kör viszont nyitott: a lap az Alteót, az MVM Zöld Generációt és a Green Energy Investhort is esélyesként említi, a miniszter pedig a szeptember 17-i Telex-interjúban éppen azt a vádat utasította el, hogy a hasznot a nyugatiak vinnék, magántőkés megvalósításról, 25 százalékos energiaközösségi részesedésről és a településeknek fizetett 2 euró/MWh-ról beszélt. Ezek a vállalások egyelőre pályázati feltételek, nem teljesített tények — de a poszt éppen az ellenkező irányban zárja le a kérdést.
A hangnem — „Jó szelet, Kapitány!”, „tán Téged fog repíteni” — politikai gúny, ami tényként nem értékelhető; a poszt súlyát a két szám és az azokból levont következtetés adja, ezért a verdikt ezekre vonatkozik.