A 2026. szeptember 25-i poszt egy Ultrahang Plusz-műsor részletét osztja meg. A dosszié szerint a műsor 2026. augusztus 19-én jelent meg, a videón kiolvasott „2024 10 19” felirat töredékes. A beszélgetés tehát több mint egy hónappal a megosztás előtt készült, a Tisza-kormány idején, a paksi válság közepén. Ez azért lényeges, mert a videóban elhangzó „ez az ötvenmilliárd napról napra nő” augusztus közepén még aktuális volt, szeptember 25-én viszont már nem. Az MVM augusztus 26-ra közölte, hogy mind a négy blokk névleges teljesítményen üzemel.
Költség. A kormány augusztus 12-i közleménye szerint Paks leállása „havonta legalább 50 milliárd forintos terhet” jelent. Ez egy teljes havi leállásra vonatkozó becslés volt. Az augusztus 23-i paksi sajtótájékoztatón az Infostart tudósítása szerint Kapitány István azt mondta, hogy „augusztusban 50 milliárd forint volt a többletköltség”, Magyar Péter pedig hozzátette, hogy a szám még alacsonyabb lehet. A REKK két kutatója szeptember 13-án a G7-ben 37,4 milliárd forintra becsülte a július 18. és augusztus 26. közötti többletköltséget, és kifejezetten felső becslésnek nevezte, mert minden órára spotárat feltételezett. A költség tehát nagy volt, 37 és 50 milliárd forint közötti nagyságrendű, de véges és lezárult. A poszt a megosztás napján a „határ a csillagos ég” képet és a „napról napra nő” videórészletet együtt mutatja, ezzel elavult állapotot ad elő jelenlegiként. A kieső termelés valóban piaci forrásból pótlódott: a MAVIR adatait közlő MTI-beszámoló szerint augusztusban az import a felhasználás 27,1 százaléka volt, 2025 augusztusában 12,5 százalék. Hogy a beszerzés „előkészítetlen” volt-e, azt nyilvános ügyletszintű MVM-adat nem dönti el. Magyar Péter augusztus 3-án azt mondta, hogy az MVM tőzsdén is vásárol, de hosszabb távra is köt le áramot.
Felesleges leterhelés. A poszt szerint a nyári leterhelés „alighanem teljesen felesleges” volt. Ennek ellentmond az üzemeltető július 30-i közleménye. Eszerint a vízmennyiség elegendő lett volna, de a hűtővízszivattyúk szívócsonkja magasabban volt, mint a Duna vízszintje, ezért a szivattyúk nem tudták ellátni a feladatukat. A leállás tehát műszaki kényszer volt, nem mérlegelés kérdése. A szerző korábbi nyilatkozataiban (Index, augusztus 15.) ezt úgy fogalmazta meg, hogy korábbi beavatkozással a leterhelés elkerülhető lett volna. Ez ellenőrizhetetlen feltételezés: nyilvános modell arról, hogy egy korábbi fenékküszöb hány turbinát tartott volna üzemben, nem került elő.
Importfüggés mint cél. A poszt központi állítása, hogy „a nagyobb erők irányából” az a cél, hogy Magyarországot „még inkább az importfüggés irányába tereljék”. Ehhez sem a dossziéban, sem a tudástárban nem találtunk semmilyen dokumentumot, döntést vagy megnevezett szereplőt. A kormány nyilvános közlései az ellenkezőjét rögzítik. Az augusztus 23-i tájékoztatón Kapitány István az energiafüggetlenséget, az üzemidő-hosszabbítást és a tárolókapacitás 3000 megawattra bővítését nevezte célnak, Magyar Péter pedig azt, hogy az ország „soha többé ne legyen kiszolgáltatva más országoknak”. A válság alatt átmenetileg megnőtt importarány ténye nem bizonyítja, hogy ez bárkinek szándéka volt. A poszt egy meg nem nevezett körnek tulajdonít olyan célt, amelyet semmi nem támaszt alá. Ez a poszt üzenetének a súlya.
A videó további állításai. Kapitány Istvánt a beszélő szerint „eldugták”. A miniszter azonban július 30-án saját közleményben szólt a leállásról, augusztus 23-án pedig a paksi sajtótájékoztatón többször is felszólalt. Ezt a szeptemberi megosztás idején már bárki láthatta. Az ausztriai esők utáni „több tíz centis” emelkedés iránya helytálló, de az OVF főigazgató-helyettese augusztus 23-án a paksi vízszint emelkedését elsősorban a bárkák, a fenékküszöb és a Ráckevei-Duna-ág vízeresztésének tulajdonította.
A „csillagos ég” és a „nagyobb erők” fordulat a szerző értékelő-politikai nyelvéhez tartozik. Tényállításként azonban az a mondat viszi a posztot, amely egy konkrét célt állít fennállónak, és ez nem igazolható.