A poszt három ellenőrizhető elemre épül. Ezekből azt a képet rakja össze, hogy az ország az olcsó orosz gázt drága ukrán biometánra cseréli, közben pedig az orosz gázt Ukrajnának adja. Az elemek egyenként részben igazak, de a belőlük épített történet nem az övék.
Az orosz gázról való leválás tény, de nem egyszerű választás. Az orosz földgáz behozatalát fokozatosan megszüntető uniós rendeletet (2026/261) 2026. február 2-án hirdették ki, még az Orbán-kormány idején. A hosszú távú vezetékes orosz gáz behozatala 2027. szeptember 30-tól, legkésőbb november 1-jétől tilos. Kapitány István miniszter a Telexnek szeptember 18-án azt mondta, hogy jövő októberre nem orosz forrásokból is megoldható az ellátás. Az „olcsó” jelző részben megalapozott, de az orosz gáz sem kedvezményes. A Telex szeptember 15-i és a Világgazdaság szeptember 24-i cikke szerint az orosz szerződés ára a holland TTF tőzsdei árhoz kötött. Az orosz gáz előnye főként az, hogy a szállítási költséget az eladó állja, ez a gáz árának 5–10 százaléka lehet.
A biometánról a mennyiség stimmel. Az ExPro szeptember 23-i értesülése szerint augusztusban körülbelül 45 ezer köbméter érkezett Magyarországra. A vevő azonban az ERU Europe magánkereskedő volt, nem a magyar állam vagy egy állami cég. Az árat, körülbelül 1000 dollárt ezer köbméterenként, névtelen piaci szereplők becsülték. Ez a téma elemzése szerint a választott indextől függően nagyjából 28–60 százalékkal haladja meg az augusztusi tőzsdei gázárat, és a biometán mindenhol drágább a fosszilis gáznál. A „drága” jelző tehát védhető, az „elkezdtünk venni” viszont egy magáncég próbatételét adja el nemzeti vagy kormányzati beszerzésként. A tétel a hazai éves fogyasztás elenyésző része. A miniszter által vázolt kiváltási terv román gázra és LNG-re épül, nem ukrán biometánra. A poszt összekapcsolása („leválunk…, helyette elkezdtünk…”) ezért olyan cserét sugall, amely nem létezik.
Az új állítás a beregdaróci gázszállítás. A határponton valóban lehet gázt szállítani Magyarország felől Ukrajnába. Az ukrán energiatőzsde szeptember 14–18-i heti jelentése szerint Ukrajna európai irányú importja napi 1,7 millió köbméter volt, és ebben lengyel és moldovai mellett magyar irányú szállítás is volt. Ez azonban kis és időszakos mennyiség. A Telex szerint szeptember 14-én délelőtt magyar–ukrán irányban nem volt szállítás. Az ukrán rendszerirányító táblája a poszt előtti, szeptember 24-i gáznapra Bereg ponton Ukrajnába belépő irányban nulla, Ukrajnából kilépő irányban körülbelül 21,7 millió köbméter megerősített nominálást közöl. Szeptember 25. korai állapotában Ukrajna felé csak körülbelül 0,22 millió köbméter szerepel. A nominálás a szállításra bejelentett és visszaigazolt mennyiség, nem végleges fizikai mérés. A táblázat irányait abból a feltevésből olvastam így, hogy a „belépő” Ukrajnába belépőt jelent; a lengyel sor egyezése a tőzsdei importszámmal ezt támogatja.
Az „adjuk” szó félrevezető. Orbán Viktor már 2021. december 22-én azt mondta, hogy a magyar állam nem szállít Ukrajnába, ezen az útvonalon magánkereskedők értékesítenek. Nem találtam olyan dokumentumot, amely a szeptemberben Ukrajnának átadott konkrét gáz eredetét, eladóját vagy árát megadná. Az „orosz gáz” minősítés tehát ellenőrizetlen, legfeljebb abból valószínűsíthető, hogy a magyar import túlnyomó része orosz eredetű. A poszt ráadásul pont azokon a napokon állítja be a Bereget Ukrajnát tápláló pontként, amikor a nominálások fő iránya Ukrajnából kifelé mutatott.
A „Szép munka” és a „Nem a Tisza árad itt emberek, hanem a Dnyeszter” mondatok a szövegből felismerhetően gúnyosak. Ezek politikai értékítéletek, tényként nem értékelhetők. A verdiktet a fenti tényállítások adják. A téma anyaga szerint ugyanezt az üzenetet a Fidesz képviselője, Hortay Olivér posztja és Szakács István videója is vitte, a poszt a beregdaróci elemmel bővíti ki.