Politikusok és influenszerek posztjainak elemzése mesterséges intelligenciával.
Az AI tévedhet! Az elemzést gép készíti: az ítéletet nem befolyásolja személyes meggyőződés, de az eredmény szubjektív is lehet.
Eredeti megnyitásaFura egy jelenség a köztársasági elnöki intézmény Magyarországon, az egykori MDF-SZDSZ paktum, Aczél György köre és a nemzetközi érdekek ráhatása eredményeként. Alig van jogköre, ám egy politikai célzatú, belső…
Valós, hogy a köztársasági elnököt 1990 óta az Országgyűlés választja, és hogy az első államfőről és a parlamenti választásról az 1990. április 29-i MDF–SZDSZ megállapodás döntött; az viszont egyetlen történeti forrásban sem szerepel, hogy az intézményt Aczél György köre vagy „nemzetközi érdekek” alakították volna; az 1989–90-es eseményekről szóló szakirodalom ráadásul éppen a volt állampárti jelölt államfővé választásának megakadályozásáról szól, nem hatalomátmentésről.
Időrend. A köztársasági elnöki tisztséget az 1989. októberi alkotmányrevízió hozta létre, a Nemzeti Kerekasztal-megállapodás után. Az Országgyűlés egyik felszólalásban ismertetett jogtörténeti áttekintése szerint az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmány még a parlamenti választást írta elő. Az utolsó pártállami parlament 1990 márciusában közvetlen választásra módosította. Az 1990. április 29-i MDF–SZDSZ megállapodás nyomán 1990 júniusában ezt visszafordították, az elnököt azóta az Országgyűlés választja. Az 1989. november 26-i népszavazáson a „Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?” kérdésre a 41/1989. OGY határozat szerint 50,07 százalék szavazott igennel, 49,93 százalék nemmel. Az 1990. július 29-i, a közvetlen elnökválasztásról szóló népszavazás a 63/1990. OGY határozat szerint érvénytelen lett. A részvétel 13,91 százalék volt, a szavazók 85,90 százaléka igennel voksolt. Kis János tanulmánya szerint a parlamenti többség ezt a népszavazást a nyári szabadságok idejére írta ki. Mindez jóval a 2026. április 12-i kormányváltás előtt történt.
Ami igaz. A paktumot ismertető munkák (Romsics Ignác egyetemi tankönyve, Kukorelli István és Cservák Csaba tanulmányai) egybehangzóan írják, hogy a megállapodás az elnökválasztás módjáról is döntött. A parlamenti választást állította vissza, és Göncz Árpád, az SZDSZ politikusa államfővé tételét rögzítette. Ennek fejében szűkítették a kétharmados törvények körét. Az, hogy a 36 év alatt minden államfő pártmegállapodás vagy pártdöntés eredményeként került hivatalba, a politikai vitában ma is elhangzik. Magyar Péter miniszterelnök 2026. július 20-i parlamenti felszólalásában maga mondta, hogy Göncz megválasztása az MDF–SZDSZ paktum része volt, és hogy a hét államfő mindegyike „politikai megállapodások, paktumok, pártpolitikai döntések következményeként” került megválasztásra. Az Alaptörvény 9–13. cikke szerint az elnök hatásköre korlátozott: a (4) bekezdésben felsorolt döntéseihez a Kormány tagjának ellenjegyzése kell. Önálló jogkörei is vannak: javaslatot tesz a miniszterelnök, a legfőbb ügyész és a Kúria elnöke személyére, visszaküldheti a törvényeket, alkotmánybírósági vizsgálatot kérhet, és feloszlathatja az Országgyűlést.
Ami nem igazolt. A paktum szakirodalma a megállapodást Antall József és Tölgyessy Péter munkájaként írja le, az aláírók az MDF és az SZDSZ vezetői voltak. Aczél György köréhez vagy „nemzetközi érdekek” ráhatásához sem elsődleges, sem történettudományi forrás nem került elő. A „belső hatalomátmentés” keret a fennmaradt forrásokkal ellentétes. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és Kis János szerint a négyigenes népszavazás célja éppen az volt, hogy ne az állampárt jelöltje, Pozsgay Imre legyen az első államfő. Hogy a sajtó „kikezdhetetlen ikont” csinált volna a tisztségből vagy egyes viselőiből, és hogy az elnökök „nemzetközi jurisztokráciát” szolgálnának, az értékítélet, ezért nem kapott tényszerű minősítést. A félrevezető kép abból adódik, hogy a valós intézménytörténeti elemek mellé lezárt történeti tényként áll egy olyan eredetmagyarázat, amelynek nincs szakmai fedezete.
„A köztársasági elnöki intézmény mai formája, vagyis az, hogy az elnököt az Országgyűlés választja, az 1990-es MDF–SZDSZ paktum eredménye.”
Az 1990. április 29-i megállapodás rögzítette, hogy az elnököt a parlament válassza, és hogy az MDF Göncz Árpádot támogatja; ezt az alkotmánymódosítás 1990 júniusában vezette át. Maga a tisztség azonban már 1989 októberében, a kerekasztal-tárgyalások után létrejött.
„A köztársasági elnöki intézmény kialakítására Aczél György köre és nemzetközi érdekek gyakoroltak döntő hatást.”
A paktumról szóló történeti munkák (Romsics Ignác, Kukorelli István, Kis János, Cservák Csaba) Antall Józsefet és Tölgyessy Pétert nevezik meg a megállapodás kidolgozóiként. Aczél György vagy külföldi befolyás szerepére egyik sem hoz adatot, és célzott kereséssel sem került elő ilyen forrás.
„A paktum belső hatalomátmentést szolgált.”
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és Kis János tanulmánya szerint az 1989-es népszavazás, amely az elnökválasztást a parlamenti választás utánra tette, éppen azt akadályozta meg, hogy Pozsgay Imre, az állampárt népszerű politikusa legyen az államfő.
„A magyar köztársasági elnöknek alig van jogköre.”
Az Alaptörvény 9. cikke szerint számos döntéséhez miniszteri ellenjegyzés kell. Önálló jogköre is van: javaslatot tesz a miniszterelnök, a legfőbb ügyész és a Kúria elnöke személyére, törvényt küldhet vissza vagy az Alkotmánybírósághoz, és feloszlathatja az Országgyűlést. A „gyenge, de nem jelentéktelen” jellemzés a pontosabb.
„Az utóbbi 36 évben a választópolgárok semmilyen módon nem dönthettek az államfőről, az államfőt elvonták az emberektől.”
Az elnököt 1990 óta valóban az Országgyűlés választja. A választók azonban kétszer szavaztak a kérdésről. 1989. november 26-án 50,07 százalékuk a választás elhalasztását támogatta. 1990. július 29-én a közvetlen választásra 85,9 százalék szavazott, de a részvétel 13,91 százalék volt, ezért a népszavazás érvénytelen lett.
Az AI tévedhet! Az elemzést gép készíti: az ítéletet nem befolyásolja személyes meggyőződés, de az eredmény szubjektív is lehet.
