Időrend. Az iráni háború 2026. február 28-án kezdődött, és a Hormuzi-szoros lezárása miatt drasztikusan megemelte az olajárat. Március 11-én az IEA 32 tagállama 400 millió hordós készletfelszabadításról döntött, ebből 172 millió hordót vállalt az Egyesült Államok. Március 12-én az amerikai pénzügyminisztérium kiadta az első, orosz olajra vonatkozó ideiglenes engedélyt. Június 17-én aláírták az amerikai–iráni egyetértési megállapodást, és ugyanezen a napon lejárt az utolsó orosz olajra vonatkozó engedély. Júliusban újraindultak a katonai csapások, szeptemberben a szaúdi Kelet–Nyugat vezeték elleni támadások ismét felhajtották az árakat. Az ügy nemzetközi, a 2026. április 12-i magyar kormányváltáshoz nincs köze.
Az árak. Az EIA július 15-i elemzése szerint a Brent határidős ára a második negyedévben április 29-én 118 dolláros csúcsot ért el, és június 26-án esett 72 dolláros mélypontra. Az első negyedévet is 118 dolláron zárta. A „110 dollárnál megállt” tehát nem állja meg a helyét, a 72 dolláros nyári mélypont viszont pontos. Az EIA a júniusi esést elsősorban a tűzszünetekkel, a június 17-i megállapodással és a szoroson újrainduló tankerforgalommal magyarázza. Az október 6-i előrejelzés szerint szeptemberben a Brent azonnali ára átlagosan 114 dollár volt, október elején a határidős ár 100 dollár körül járt. Az áremelkedés tehát valós.
A három állított tényező. Az amerikai stratégiai tartalék az EIA adatai szerint szeptember 25-én 283,8 millió hordóra apadt; ennél kevesebb utoljára 1982 októberében volt. Az energiaügyi minisztérium szerint a kiadások csereügyletek, a vállalatoknak prémiummal kell visszaadniuk a hordókat. A kínai nyersolajimport az EIA szerint a második negyedévben 32 százalékkal, napi 8,1 millió hordóra esett. A G7 júliusi cikkében idézett Reuters-adat szerint júniusban éves alapon 41 százalékkal csökkent. Ez óriási visszaesés, de nem leállás. Az orosz olajra az amerikai pénzügyminisztérium csak a határnapig hajóra rakott szállítmányokra adott, harmincnaponként meghosszabbított mentességet, amelyet június 17. után nem újított meg.
Az „összejátszás”. Az amerikai felszabadítás nyilvánosan dokumentált, többoldalú IEA-akció része volt, amelyben Kína nem vett részt. A kínai importcsökkenést az EIA és az elemzők a magas árakkal, a gyenge belföldi finomítói kereslettel, az exportkorlátozással és a korábban felhalmozott készletek felhasználásával magyarázzák. Az orosz mentességet az amerikai pénzügyminiszter a szűkülő kínálat enyhítésével indokolta. A tényezők egyszerre hatottak és együtt mérsékelték a hiányt, de összehangolt amerikai–kínai–orosz alkura nincs nyilvános bizonyíték. A „hármas összejátszás” lezárt tényként való közlése ezért megalapozatlan.
A készletek. Az amerikai tartalék a második negyedév végi 321,3 millió hordóról szeptember végére 283,8 millióra csökkent. Az IEA vezetője szerint október elejéig a 400 millió hordós vállalásból mintegy 325 milliót szabadítottak fel. A G7 október 2-án újabb, 100 millió hordós összehangolt felszabadításról állapodott meg. A kínai készletek nagyságát Peking nem közli.