Politikusok és influenszerek posztjainak elemzése mesterséges intelligenciával.
Az AI tévedhet! Az elemzést gép készíti: az ítéletet nem befolyásolja személyes meggyőződés, de az eredmény szubjektív is lehet.
Eredeti megnyitásaEnergiaközösségi opció - szépen hangzik. Valójában a befektető 25 év helyett azonnal megkapja a teljes megtérülést. Megint csak neki jó.
A 2026-os széltender valóban magántőkére épül, és a hálózatfejlesztés zöme közpénzből, főként uniós helyreállítási forrásból készül. A szélerőművek áramát viszont senki nem veszi meg garantált 42–44 forintos áron: piaci áron értékesítik, ezért a paksi önköltséghez mérni rossz összevetés. Az energiaközösségek üzletrész-vásárlása sem jelent azonnali megtérülést a befektetőnek, és a nyertesek nem csak külföldi óriáscégek leányvállalatai lehetnek. A szélparkok melletti akkumulátorokat pedig nem az állam építi magyar pénzből: a tender ezeket a beruházóktól várja el.
Minden itt vizsgált dokumentum a 2026. április 12-i kormányváltás után keletkezett, ezért „a kormány” itt a Tisza-kormányt jelenti. A MEKH augusztus 30-án írta ki az első széltendert. Hat járásban, kilenc csomóponton összesen 702 MVA csatlakozási jogot oszt ki, a pályázatokat október 30-ig lehet beadni, az eredményt legkésőbb december 13-án hirdetik ki. Kapitány István szeptember 1-jén úgy fogalmazott, hogy ez nem támogatási pályázat: a szélerőműveket magántőke finanszírozza, az állam pedig a hálózati feltételeket teremti meg. A kiírás pénzbeli támogatást nem ad, csatlakozási jogot oszt.
Az ármegtérülés kerete félrevezető. A tenderben nincs garantált átvételi ár, a nyertesek piaci áron értékesítenek. A 42–44 Ft/kWh-s sáv nagyjából a 2025-ös hazai zsinóráram-átlagnak felel meg, nem a szélnek fizetett felárnak. A paksi 13–14 Ft/kWh egy régen megépült erőmű üzemi önköltsége, ezért a két számot egymás mellé tenni rossz viszonyítási alap. Az energiaközösségek vételi joga a befizetett tőke arányos részére szól, nem a jövőbeli profitra. A nyertesek körét a kiírás nem szűkíti külföldi cégek leányvállalataira.
A hálózat valóban közpénzből fejlődik, de a forrás összetétele számít. A Telex és a 444 augusztus 22-i beszámolója szerint a Magyar Fejlesztési Bank öt támogatási szerződést kötött a MAVIR-ral, az E.ON-nal és az MVM-mel, és a kormány a közel 500 milliárd forintos keretet átutalta az MFB-nek. A forrás az uniós Helyreállítási Eszköz. A támogatás az elosztóknál a költség legfeljebb 75, a MAVIR-nál 90 százaléka, a többit a hálózati társaságok állják. Az MVM Hálózat projektlapja szerint az MVM-elosztók programja 184,8 milliárd forintba kerül, ebből 138,6 milliárd uniós vissza nem térítendő támogatás, 46,2 milliárd önerő. A program új alállomásokat, transzformátorállomásokat és vezetékeket is tartalmaz, és elsősorban a napelemes termelés befogadását szolgálja: az MVM-területen mintegy 1400 MW új megújuló kapacitás csatlakozását teszi lehetővé. A közterhet tehát nem lehet tisztán „magyar pénznek” nevezni, és a fejlesztés sem kizárólag a szélerőművek kiszolgálására készül. Ugyanakkor a kiírás a nyertesektől is megkövetel saját hálózati beruházást (TMÁ).
Az akkumulátorokkal ugyanez a helyzet. A széltender a szélpark melletti tárolót a beruházótól várja el: legalább a megpályázott kapacitás 5 százalékát elérő tárolót 15 százalékos súllyal pontoz. Ezek a tárolók tehát magánberuházások. Az állam emellett saját tárolóbővítést is tervez. A Magyar Napelem Napkollektor Szövetség augusztus 5-i összefoglalója szerint a 868 milliárd forintos energiafejlesztési program hazai költségvetési, uniós és magánforrásból áll. Ennek része a tárolókapacitás 2027-re 700, később 3000 megawattra bővítése, a hálózati léptékű tárolásra korábban 137 milliárd forintos keretet jelöltek meg. A 700 megawattos vállalás a 24.hu júniusi beszámolója szerint egy uniós tárolási megállapodás része. Az államtitkár az Országgyűlés augusztus 10-i ülésén az uniós forrásból épülő vezetékekről és alállomásokról, valamint 2030-ig 3 gigawatt tárolóról beszélt. Állami szerepvállalás tehát van, de vegyes forrásból, nem kizárólag a szélerőművekhez, és a szélparkok saját tárolóit nem az állam építi.
A kiegyenlítés teljes költségéről, és arról, hogy abból mennyi jut az államra, nyilvános számítás nem áll rendelkezésre. A tender aFRR-szabályozási képességet követel a pályázóktól, így a teher megoszlik.
„Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter azzal érvel a szélerőmű-tender mellett, hogy a beruházások teljes egészében magántőkéből valósulnak meg.”
A miniszter szeptember 1-jén azt mondta: ez nem támogatási pályázat, a szélerőműveket magántőke finanszírozza. Szeptember 14-én a parlamentben arról beszélt, hogy a beruházást „teljes egészében magántőkéből” hajtják végre. Azt viszont nem állította, hogy csak külföldiek építhetnek: a kiírás bármely magyarországi székhelyű projekttársaság előtt nyitva áll.
„A miniszter azt is mondta, hogy a helyi energiaközösségek „unikális”, Európában egyedülálló módon kisebbségi üzletrészt szerezhetnek a szélparkokban.”
Az MTI szeptember 16-i beszámolója szerint Kapitány „Európában egyedülálló” konstrukciónak nevezte, hogy az energiaközösségek legfeljebb 25 százalékos tulajdont szerezhetnek. A MEKH kiírása ezt kötelező, 25 százalékos vételi jogként írja elő.
„A befektetők megtérülése abból jön, hogy az állam, illetve a fogyasztók kilowattóránként 42–44 forintért megveszik tőlük az áramot, miközben a paksi áram ennek a negyedébe (10–12 forintba) kerül.”
A tender csak hálózati csatlakozási jogot oszt ki. Nincs benne sem garantált átvételi ár, sem CfD-típusú ártámogatás, a nyertesek piaci áron értékesítenek. A HUPX 2025-ös zsinóráram-átlaga 108,51 euró/MWh volt, ez nagyjából a 42–44 Ft/kWh-s sávnak felel meg, vagyis a piaci átlagár, nem a szélnek fizetett felár. A paksi szám egy régen megépült erőmű önköltsége: a vállalati magazin szerint 2023-ban 13, a REKK szerint 2025-ben 14,02 Ft/kWh volt.
„Magyarországon egy-két kivétellel nincsenek működő energiaközösségek.”
A közösségek száma valóban csekély, egy fejlesztő szerint a hazai energiaközösségek többnyire korai fázisú, pilot jellegű kezdeményezések. Az Energiaközösségek Szövetsége szeptember 11-i állásfoglalása ugyanakkor több működő közösséget is megnevez (a bábolnait, a KESZ-t és a Szolidáris Gazdaság Központét), ez több egy-kettőnél.
„A széltender helyszínein most gyorsan, nagy számban jegyeznek be papíron létező energiaközösségeket.”
Nem került elő olyan hír vagy adat, amely tömeges bejegyzést mutatna a tender helyszínein. Az Energiaközösségek Szövetsége csak arra figyelmeztetett, hogy meg kell akadályozni a „csak papíron közösségi szervezetek” létrejöttét. A jogosult közösségeket a kormány egyedi határozattal jelöli ki, az eredményt legkésőbb december 13-án hirdetik ki.
„Az energiaközösségek által megvásárolható üzletrész azonnali megtérülést jelent a külföldi befektetőnek: a 10–15 év alatt várható extraprofitot a közösségek azonnal kifizetik neki.”
A kiírás szerint a vételár a könyvvizsgáló által hitelesített vagyoni hozzájárulás arányos része. Egy piaci szakértő szerint ez egy 3 millió forintos törzstőkéjű projektcégnél akár 750 ezer forint is lehet. A közösség tehát a befizetett tőke arányos részét fizeti meg, a jövőbeli profitért nem fizet.
„A szélparkokhoz szükséges hálózatfejlesztést nem a befektető, hanem az állam, vagyis az adófizetők finanszírozzák.”
A miniszter szerint az állam teremti meg a hálózati feltételeket, erre 1,5 milliárd euró uniós helyreállítási forrás jut. Az öt támogatási szerződés a MAVIR-ral, az E.ON-nal és az MVM-mel jött létre, az elosztók a költség 25 százalékát saját forrásból fedezik. A kiírás a pályázótól is megkövetel térítésmentesen átadandó (TMÁ) hálózati beruházást, és a megújulós szövetség szerint a csatlakozási költség egyes projekteknél a beruházás 30 százalékát is elérheti.
„A szélerőművek ingadozó termelését az állam gáztüzelésű erőművekkel egyenlíti ki, ennek költségét is a közösség viseli.”
Nem találtunk forrást arra, hogy a kiegyenlítés költsége milyen arányban esik az államra. A kiírás minden pályázótól aFRR-szabályozási képességet követel meg, és 15 százalékos súllyal pontozza a szélpark mellé telepített akkumulátoros tárolót, így a kiegyenlítés terhe nem kizárólag az államé.
„A szélparkokat kizárólag nyugat-európai óriáscégek tudják megépíteni, és a pályázaton nyertes magyar kft.-k csak e külföldi óriásvállalatok leányvállalatai lesznek.”
A turbinákat valóban külföldi gyártók szállítják, például a dán Vestas. A parkokat viszont fejlesztők építik: a piac biztos befutónak az Alteót és az állami MVM Zöld Generációt tartja, a Telex júliusi háttéranyaga is több magyar érdeklődőt sorol fel. Külföldi csoport is vásárol magyar fejlesztő céget. A kiírás magyarországi székhelyű projekttársaságot követel, a nyerteseket legkésőbb december 13-án hirdetik ki.
„A szélturbinákhoz szükséges alállomásokat, új hálózatot és akkumulátoros tárolókat már az állam építi, magyar pénzből.”
Az alállomások és vezetékek fejlesztése valóban közpénzből indult, de főként uniós helyreállítási támogatásból. Az MVM-elosztók 184,8 milliárdos projektjében például 138,6 milliárd az uniós vissza nem térítendő támogatás, 46,2 milliárd a cégek önereje, és a program elsősorban a napelemek befogadását szolgálja. A szélpark melletti akkumulátort a tender a beruházótól várja el, pontozott vállalásként. Az állami tárolóbővítést hazai, uniós és magánforrásból tervezik.
Az AI tévedhet! Az elemzést gép készíti: az ítéletet nem befolyásolja személyes meggyőződés, de az eredmény szubjektív is lehet.
