Időrend: a paksi fenékküszöbről a Magyar Péter vezette Tisza-kormány döntött 2026. augusztus 12-én, a 2026. április 12-i kormányváltás után. Az ügyről szóló minden nyilatkozat és vita ezt követően született. A kártérítési kockázatról szóló rádióinterjú képernyőfelirata 2026. szeptember 8-i. A hivatkozott nemzetközi egyezmények évtizedek óta hatályosak: a belgrádi egyezményt 1948-ban kötötték, a szófiai Duna-védelmi egyezményt 1994-ben, az ENSZ vízfolyás-egyezményét 1997-ben fogadták el.
A javaslatok elsőbbségéről: Tóth Máté augusztus 6-i bejegyzését a Napi Újság szó szerint közölte. Ebben a tartalékblokkok előkészítését, a rendkívüli mederrendezést, a Duna felső szakaszának műszaki ellenőrzését, valamint mobil átemelők és szivattyútelepek telepítését sürgette. Fenékküszöböt nem említett. Ezt a megoldást csak augusztus 12–13-i, a kormánydöntésre reagáló írásában sorolta a „sarkantyúzás” és a szivattyútelep mellé, saját korábbi javaslataként. A döntés előtti videós és rádiós interjúinak szövegét nem tudtuk megvizsgálni. Ezért a mobil szivattyúra vonatkozó elsőbbség igazolt, a fenékküszöbre vonatkozó nem ellenőrizhető.
A jogi keretről: az ENSZ 1997-es, a nemzetközi vízfolyások nem hajózási célú hasznosításáról szóló egyezményét Magyarország 2000. január 26-án hagyta jóvá. Ez rendes esetben előzetes értesítést és hat hónapos válaszidőt ír elő (12–14. cikk). A 19. cikk szerint viszont, ha az intézkedés a közbiztonság vagy más hasonlóan fontos érdek védelme miatt rendkívül sürgős, az állam azonnal végrehajthatja. Ennek feltétele, hogy a sürgősségről szóló formális nyilatkozatot az adatokkal együtt haladéktalanul közölje, és kérésre konzultáljon. Az azonnali végrehajtás „az 5. és 7. cikk függvényében” lehetséges: a méltányos és ésszerű használat, illetve a jelentős kár elkerülésének kötelezettsége tehát a sürgős esetben is érvényes. A 7. cikk (2) bekezdése szerint jelentős kár esetén a károkozó államnak az érintettel együtt kell enyhítenie a kárt, és adott esetben tárgyalnia kell a kártérítésről. Az egyezmény hatálya a hajózásra csak annyiban terjed ki, amennyiben más használat hatással van rá.
A Duna Bizottság által közölt belgrádi egyezmény 3. cikke kötelezi a Duna menti államokat, hogy szakaszaikat hajózható állapotban tartsák, és ne akadályozzák a hajózást. Sürgős, előre nem látható körülmények esetén a hajózás fenntartását szolgáló munkákat előzetes egyeztetés nélkül is elvégezhetik, utólagos tájékoztatással. A szófiai Duna-védelmi egyezmény 11. cikke a tervezett tevékenységekről konzultációt ír elő, és „veszély esetét kivéve” a konzultáció eredményének megvárását. A megnyitott szövegek tehát alátámasztják, hogy van havária-kivétel, és hogy annak bejelentési és egyeztetési feltételei vannak. Az ideiglenességet azonban egyik sem írja elő kifejezett feltételként. Az is túlzás, hogy a jogszerűség pusztán eljárás kérdése: a tartalmi kötelezettségek, a kárelkerülés és a hajózás akadályozásának tilalma ugyanúgy számítanak.
A tényleges helyzet a 2026. október 14-i állapot szerint: az Átlátszó szeptember 18-i cikke szerint az Európai Bizottság közvetlenül a magyar hatóságoktól értesült a beavatkozásról. Magyarország a Duna-védelmi Nemzetközi Bizottságot és a Duna Bizottságot is értesítette az építésről és a hajózási zárlatról. A Lakmusz szeptember 17-én közölt hivatalos válaszok alapján azt írta, hogy formális jogi eljárás nem indult, érdekegyeztetés zajlik. A Telex október 14-i cikke szerint a hajózási zárlat és a vízhiány miatt nagyjából 1,5 millió tonna áru szállítása maradt el. Kártérítési igény vagy eljárás indulásáról ugyanakkor nem találtunk forrást, így ez a kockázat ebben az időpontban feltételes maradt.