Időrend: minden esemény a 2026. április 12-i kormányváltás után történt, a Tisza-kormány idején. Sulyok Tamást 2024-ben az akkori, fideszes többségű Országgyűlés választotta meg. Mandátumát az Alaptörvény tizenhetedik módosításának 34. pontja szüntette meg. A módosítást az Országgyűlés 2026. július 13-án fogadta el, július 18-án hirdették ki, és Sulyok megbízatása július 20-án szűnt meg. Az Alkotmánybíróság 2026. augusztus 17-én hatáskör hiányában, érdemi vizsgálat nélkül utasította vissza a 34. pont megsemmisítésére irányuló indítványt.
Az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdése valóban az államfő feladatává teszi, hogy őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett. Ezt a szerepet azonban a 9. cikk (3)–(6) bekezdésében felsorolt konkrét hatáskörökön keresztül gyakorolhatja. Ilyen a törvények visszaküldése és Alkotmánybírósághoz küldése, valamint egyes kinevezések megtagadása, ha azok „az államszervezet demokratikus működésének súlyos zavarát” eredményeznék. Alaptörvény-módosítással szemben a mozgástere szűk. Az S) cikk (3) bekezdése szerint a megküldött módosítást öt napon belül alá kell írnia. Az Alkotmánybíróságot csak akkor keresheti meg, ha szerinte a megalkotás eljárási követelményeit megsértették, és a testület a 24. cikk (5) bekezdése alapján is csak ezt vizsgálhatja. Ha az elnök szándékosan megsérti az Alaptörvényt, a 13. cikk szerinti megfosztási eljárás indulhat ellene. Ennek megindítása után nem gyakorolhatja hatásköreit, és a 24.hu július 13-i beszámolója szerint a miniszterelnök éppen ezzel számolt arra az esetre, ha Sulyok nem írná alá a módosítást.
A rendelkezésre álló eszközöket Sulyok igénybe vette. A Telex szerint nem mondott le a május 31-ére szabott határidőig, és a Velencei Bizottsághoz fordult. A Sándor-palota közzétételei szerint június 11-én absztrakt alaptörvény-értelmezést kért az Alkotmánybíróságtól arról, hogy alaptörvény-módosításnak tekinthető-e a konkrét személyre szabott rendelkezés. Hét alkotmánybíró kizárási okot jelentett be, ezért a testület nem volt határozatképes, és nem döntött. Az augusztus 17-i végzéshez fűzött egyik különvélemény is szóvá teszi, hogy a testület a határozatképtelenséggel akadályozta meg az indítvány megválaszolását. Július 9-én a Sándor-palota közleményben nevezte a tervezetet a jogállamiság, a demokrácia és a hatalommegosztás elvét sértőnek. Július 18-i nyilatkozatában Sulyok azt írta, hogy a módosítással szemben „alkotmányos eszközzel nincs módomban élni”, ezért aláírja, a felelősség pedig kizárólag az alkotmánymódosító hatalmat terheli.
Hogy az államfő hatékonyan vagy kellő bátorsággal használta-e fel a szerepét, az politikai értékelés kérdése, amelyről eltérők lehetnek a vélemények. A „félreállt” megfogalmazás azonban olyan passzivitást sugall, amelyet a dokumentumok nem támasztanak alá. A hozzá kapcsolt elvárást, hogy az elnök „ellenálljon”, pedig a hatályos Alaptörvény alkotmányos úton nem tette lehetővé.