Politikusok és influenszerek posztjainak elemzése mesterséges intelligenciával.
Az AI tévedhet! Az elemzést gép készíti: az ítéletet nem befolyásolja személyes meggyőződés, de az eredmény szubjektív is lehet.
Eredeti megnyitásaIlyen csak Németországban és Olaszországban van, akiknek '45-ben a megszálló hatalom adta kívülről. Nehogy a nép öntudatra ébredve olyan kormányt válasszon, ami nem az amerikaiak érdeke. Mi is ezt kaptuk aztán '90-ben.…
Hamis, hogy törvényeket megsemmisítő, önálló alkotmánybíróság csak Németországban és Olaszországban működik, és hogy ezt mindkét országnak az amerikai megszálló hatalom adta kívülről. Az első ilyen bíróság 1920-ban Ausztriában és Csehszlovákiában jött létre, ma pedig Európa nagy részén ez a modell. A német Alaptörvényt egy német testület, az olasz alkotmányt egy választott olasz alkotmányozó nemzetgyűlés fogadta el, a magyar Alkotmánybíróságot pedig 1989-ben a hazai kerekasztal-tárgyalások nyomán hozták létre.
Az európai, önálló alkotmánybíróságra épülő modellt Hans Kelsen dolgozta ki, és nem a második világháború után jelent meg. A Velencei Bizottság egyik tagjának, Ján Mazáknak a centralizált alkotmánybíráskodásról szóló áttekintése szerint először 1920-ban Csehszlovákia és Ausztria vezette be, 1921-ben Liechtenstein, 1931-ben Spanyolország követte. Ausztria 1945-ben visszaállította a háború előtti alkotmánybíróságát. A háború után Németország és Olaszország mellett Görögország, Spanyolország, Portugália, Belgium és Franciaország is ilyen bíróságot hozott létre, később a volt kommunista országok többsége is. Az olasz Alkotmánybíróság saját ismertetője ugyanezt a sort adja: a nyugatnémet 1949-es, a francia 1958-as, a portugál és a spanyol alkotmány, végül szinte minden új kelet-európai alkotmány. Az az állítás tehát, hogy ilyen bíróság „csak” Németországban és Olaszországban van, nem állja meg a helyét. Akkor sem, ha az „ügydöntő” jelzőn a törvények megsemmisítésének jogát értjük: Mazák szerint a legtöbb európai alkotmánybíróság kizárólagosan rendelkezik ezzel a jogkörrel.
Hogy a két alkotmány hogyan született, az dokumentált. A Bundestag 2024. április 26-i történeti összefoglalója szerint a három nyugati megszálló hatalom 1948. július 1-jén, a frankfurti dokumentumokban szólította fel a nyugatnémet tartományi miniszterelnököket alkotmány kidolgozására. A szöveget a tartományi parlamentek által delegált 65 tagú Parlamentarischer Rat fogadta el 1949. május 8-án, 53 igen és 12 nem szavazattal. A szövetségesek jóváhagyták, és több ponton beleszóltak a munkába. Az alkotmányozók saját kimondott célja a weimari hibák elkerülése és az alapjogok védelme volt. A Szövetségi Alkotmánybíróság történeti összefoglalója szerint a bíróságról szóló törvény 1951-ben lépett hatályba. A szövetségesi keret és jóváhagyás tehát valós, de a „kívülről adott” alkotmány és bíróság képe téves, és a megszálló hatalom sem csak az Egyesült Államok volt.
Olaszországról az olasz képviselőház levéltári ismertetője közli: 1946. június 2-án 89,1 százalékos részvétel mellett választották meg az alkotmányozó nemzetgyűlést, amely 1947. december 22-én 453:62 arányban fogadta el az alkotmányt. Ez az alkotmány írta elő az Alkotmánybíróságot, amely csak 1956-ban kezdte meg működését. Arra, hogy az amerikai érdekek elleni kormányválasztás megakadályozása lett volna a cél, nem került elő forrás.
A magyar Alkotmánybíróságot nem 1990-ben „kaptuk”, hanem 1989-ben hozták létre. Az Országgyűlés parlamenti jogi kiadványa szerint ez a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások eredménye volt. A testület megsemmisítési jogkörét az alkotmánymódosítás és az 1989. évi XXXII. törvény rögzítette, bárki számára nyitott indítványozási joggal (actio popularis). A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tananyaga szerint az Országgyűlés 1989 novemberében választotta meg az első öt tagot, a bíróság 1990. január 1-jén kezdte meg működését. Külső előírásra utaló forrás nem került elő. A magyar testület ugyanazt a kontinentális modellt követte, amelyet addigra Európa több országa is átvett.
„Olyan alkotmánybíróság, amely törvényeket semmisíthet meg és dönt a parlament döntéseinek alkotmányosságáról, Európában csak Németországban és Olaszországban működik.”
A Velencei Bizottság egyik tagjának összefoglalója szerint ezt a modellt elsőként 1920-ban Csehszlovákia és Ausztria vezette be. 1921-ben Liechtenstein, 1931-ben Spanyolország követte. A második világháború után Németország és Olaszország mellett Görögország, Spanyolország, Portugália, Belgium és Franciaország is átvette, később a volt kommunista államok többsége. Ma ez az uralkodó modell Európában.
„Németországnak és Olaszországnak 1945 után az amerikai megszálló hatalom adta kívülről az alkotmányos berendezkedését és az alkotmánybíróságát.”
Németország esetében a három nyugati megszálló hatalom (Franciaország, Nagy-Britannia és az USA) írta elő 1948-ban az alkotmányozást, és jóvá is hagyta az Alaptörvényt. A szöveget azonban a tartományi parlamentek által választott Parlamentarischer Rat fogadta el 1949. május 8-án, 53:12 arányban. A bíróságról szóló törvényt 1951-ben a német törvényhozás alkotta meg. Olaszországban a közvetlenül választott alkotmányozó nemzetgyűlés 453:62 arányban fogadta el az alkotmányt 1947. december 22-én, és ez írta elő az Alkotmánybíróságot, amely 1956-ban kezdte meg működését.
„Ezeket az alkotmánybíróságokat azért hozták létre, hogy a német és az olasz nép ne választhasson olyan kormányt, amely nem az amerikaiak érdeke.”
Ilyen célt rögzítő dokumentum nem került elő. A Bundestag történeti összefoglalója szerint az alkotmányozók a weimari alkotmány hibáit és a „Harmadik Birodalom” tapasztalatait akarták elkerülni, ezért helyezték előtérbe az alapjogok védelmét. Az olasz Alkotmánybíróság saját ismertetője a fasizmus tapasztalatára hivatkozik.
„Magyarország 1990-ben ugyanígy, kívülről kapta az alkotmánybíróságát.”
Az Országgyűlés 2026-os parlamenti jogi kiadványa szerint az Alkotmánybíróság a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások eredményeként jött létre. Létrehozásáról a hazai törvényhozás határozott: az 1989. évi alkotmánymódosítás és az 1989. évi XXXII. törvény. Első tagjait 1989 novemberében választották meg, 1990. január 1-jétől működik. Az, hogy ugyanazt az európai modellt követte, nem jelent külső előírást: ez a modell ekkor már több európai országban is működött.
Az AI tévedhet! Az elemzést gép készíti: az ítéletet nem befolyásolja személyes meggyőződés, de az eredmény szubjektív is lehet.
