A vélemény történelmi párhuzamra épül. Száz-százhúsz évvel ezelőtt a parlamenti sértések után a képviselők párbajoztak, voltak, akik bele is haltak, és ezt az időszakot „férfiasabb, egyenesebb” kornak nevezi. Ebből azt az elvet emeli át a mába, hogy a párbajban a felek megválasztották a fegyvernemet, kardot vagy pisztolyt. A politikára alkalmazva: ha a vitát a sértegetés és a személyeskedés jellemzi, mert szerinte ezt maga a miniszterelnök vezette be, akkor a politikusnak ebben a „fegyvernemben” kell válaszolnia. Nem húzódhat vissza arra, hogy „a nemzet templomában” nem mocskolja be a kezét. A vélemény a durva hangnemre adott durva válasz védelme, és a felelősséget annál keresi, aki szerinte a hangnemet megválasztotta.
A gondolat a Magyar Jelen Nyílt Sisak című műsorának 2026. szeptember 11-i adásában hangzott el. A lap összefoglalója szerint az adás vendégei Balogh Gábor újságíró, Schiffer András, Tóth Máté energiajogász és Horváth Tamás voltak. Arról beszéltek, hogyan vált a plenáris vita Magyar Péter miniszterelnöksége óta „a személyeskedés, rágalmazás színterévé”. A közvetlen előzmény az Országgyűlés 2026. szeptember 7-i ülése. Magyar Péter azt mondta, hogy Toroczkai László a családi cégei ügyében lobbizott a minisztériumokban. Toroczkai erre „gyáva, undorító féregnek” nevezte a kormányfőt. Forsthoffer Ágnes házelnök az emberi méltóság súlyos megsértésére hivatkozva kizárta őt a heti ülésről, a szavazások kivételével. Az Index szerint ez a ciklus addigi legsúlyosabb házelnöki büntetése volt. Toroczkai a szankciót eltúlzottnak és részrehajlónak tartotta. Azt mondta, hogy a választás óta kormánypárti politikusok is többször tettek dehumanizáló megjegyzéseket büntetés nélkül, és a miniszterelnök rendszeresen bohócnak, hazugnak nevezi az ellenzéki képviselőket. Az Index idézete szerint Toroczkai maga is felvetette a párbaj-párhuzamot: „Régen ilyenkor párbajoztak vagy lövéseket adtak le (még az Országházban is).” Magyar Péter ezzel szemben azt írta, hogy egy mesekönyvet ajánlott Toroczkainak, és a hazudozás abbahagyására kérte, erre kapta a sértést.
A történelmi háttér valós. A dualizmus kori képviselőházban gyakoriak voltak a sértések nyomán vívott párbajok. Cieger András tanulmánya szerint a szokás több politikus halálát okozta. A legismertebb a Tisza István és Károlyi Mihály között 1913-ban vívott kardpárbaj. A párbajozást a törvény akkor is tiltotta, a szokás mégis élt, és a századfordulón párbajellenes mozgalmak is működtek.
A vélemény lényege forrásból nem dönthető el. Hogy a régi párbajkultúra „férfiasabb, egyenesebb” volt-e, és hogy a sértésre sértéssel felelni elfogadható vagy éppen a parlamenti vita további romlását okozza, az erkölcsi és politikai értékítélet. Hogy a parlamenti hangnem eldurvulásáért elsősorban ki felelős, arról a kormányoldal és az ellenzék ellentétesen beszél. Ellenőrizhető csak annyi, hogy a felidézett parlamenti összecsapás és a házelnöki kizárás megtörtént, és hogy a sértésekből vívott képviselői párbajok a dualizmus korában valóban gyakoriak voltak.