A poszt központi állítása, hogy a külföldi koncesszorok „drágábban üzemeltetik” az autópályákat, „kb. másfélszer annyiért”: az MKIF évente kilométerenként 312 millió forintot kap, az M5 és az M6 koncesszorai több mint 500 milliót. Ezek a számok a Világgazdaság szeptember 16-i és 21-i cikkeiből származnak. A lap az augusztus 31-én benyújtott költségvetés-módosításból számolt: az MKIF-hálózat rendelkezésre állási díja 386 milliárd forint 1237 km-re, az M5–M6 díja 180 milliárd forint 354,9 km-re. A Költségvetési Tanács véleménye megerősíti a 210 milliárdról 386 milliárdra emelt előirányzatot, a 180 milliárdos M5–M6 sor pedig már az eredeti, 2025-ben elfogadott költségvetésben is szerepelt. Az osztás tehát helyes: 312, illetve 507 millió forint/km. A poszt által megosztott szeptember 25-i cikk ettől eltérő számpárt közöl. Palóc André ott az MKIF augusztus 24-i közleményét veszi át: 288 és 460 millió forint/km, 1315, illetve 390 km-rel, az MKIF-nél a tervezett társasági bevétel alapján. A két számpár aránya egyaránt nagyjából 1,6.
A számtan rendben van, a következtetés viszont összemérhetetlen tételeket állít egy sorba. Az SZTFH M5–M6-ról készített pénzügyi jelentése szerint ezek PPP-konstrukciók. A pályák építését és üzemeltetését magánbefektetők biztosították, a beruházást 89–92 százalékban banki hitelből finanszírozták, és az állam rendelkezésre állási díjat fizet a pálya használatáért. A díj tehát a koncesszorok által megépített autópálya építési költségét is visszafizeti, ráadásul euróalapon, az árfolyamkockázatot az állam viseli. A G7 szeptember 16-i elemzése is kimondja: az M6 első szakaszánál az elmúlt 22 évben az állam „elsősorban az autópálya-szakasz megépítéséért fizetett”. Az üzemeltetés tényleges ára ettől nagyságrendekkel kisebb. Az M6 Duna 11 éves hosszabbításáról szóló, 1313/2026. számú kormányhatározat a mintegy 63 km-es szakasz üzemeltetésére 2027 és 2037 között összesen 53,67 milliárd forintot biztosít, ami évi átlagban nagyjából 78 millió forint kilométerenként, nem 500 feletti. A G7 júniusi, cégbeszámolókon alapuló számítása a személyi és anyagköltségek alapján ráadásul azt mutatja, hogy 2025-ben az M5–M6 négy üzemeltető cégénél 20,4 millió, az MKIF-nél 30,7 millió forint jutott egy kilométerre. A tisztán üzemeltetési költség tehát az MKIF-nél volt mintegy 50 százalékkal magasabb, ami ellentmond a poszt állításának.
A szerkesztői felvetés részben helytálló, de pontosítani kell. Az MKIF 2022-ben meglévő, állami forrásból épült hálózatot vett át, a pályák állami tulajdonban maradtak, a cég a Magyar Közút üzletágát (eszközöket, mérnökségeket) vette át. Az MKIF díja ugyanakkor nem csak üzemeltetést fedez: a szerződés mintegy 537 km szintre hozását, 272 km bővítést és 277 km új út építését is tartalmazza az ÉKM főosztályvezetőjének 2023-as előadása szerint. A két díjban tehát más-más beruházási tartalom van: az M5–M6-nál egy már megépített pálya törlesztése, az MKIF-nél jórészt jövőbeli fejlesztés. Ezért a kilométerenkénti rendelkezésre állási díj egyik irányban sem méri, hogy ki üzemeltet olcsóbban. Az MKIF augusztusi közleménye maga írja egy másik összevetésről, hogy számok „kizárólag azonos műszaki tartalom […] mellett hasonlíthatók össze”.
A futamidőkről szóló állítás nagyjából helytálló. Az M5 koncessziója 35 éves (2031-ig). Az M6 Duna eredetileg 22 éves szerződése a Tisza-kormány szeptemberi döntésével legfeljebb 11 évvel hosszabbodik, így jön ki a 33 év. Az M6 Tolna és a Mecsek szerződése 30 éves. A hosszabbítás viszont csak üzemeltetésre szól, és a fenti határozat szerint lényegesen alacsonyabb díjjal.
A „leállhat szinte az összes autópálya-fejlesztés” állítás túlzó. Az 1310/2026. számú kormányhatározat kifejezetten „a már megkezdett fejlesztési feladatok folyamatosságának fenntartása mellett” rendeli el a tárgyalásokat. Az ütemezés bizonytalanságát ugyanakkor több forrás jelzi: Vitézy Dávid nem tudott választ adni az M1 menetrendjére, és a minisztérium rangsorolja a terveket. Csúszás lehetséges, de „szinte az összes” fejlesztés leállásáról nincs döntés vagy bizonyíték. A „Kinek is kell… kitalicskázni? A külföldieknek?” kérdés a szeptember 18-i tájékoztatón elhangzottakkal áll szemben. Ott Vitézy azt mondta, hogy az üzemeltetést a Magyar Közút venné vissza, és „nem külföldieknek tervezik kiszervezni”. Egyedül az M6 északi szakaszát kapta meg ismét a holland–osztrák hátterű M6 Duna. A „Tisza-ámokfutás”, a „féktelen bosszú” és az „egész országot felperzselik” a szerző politikai értékítélete, tényként nem ellenőrizhető.