A poszt és a videó azt állítja, hogy a magyar tulajdonú koncessziós társaság (MKIF) arányosan olcsóbban üzemelteti, tartja fenn, kátyúzza és takarítja az általa kezelt kb. 1300 kilométert, mint a külföldi tulajdonú cégek az M5-öst és az M6-ost. Emellett azt is, hogy Magyar Péter és Vitézy Dávid csak a magyar szerződést kifogásolja, a külföldieknek „szívesen fizetnek”. A leirat és a posztszöveg ugyanazt mondja, ellentmondás nincs köztük.
A háttéradatok nagyrészt stimmelnek. Az MKIF 2022. szeptember 1-jén 1237 km gyorsforgalmi utat vett át, köztük az M7 M0 és az országhatár közötti szakaszát. Ebbe a velencei rész is beletartozik. A cég 2026 augusztusában már 1315 km-es hálózatról beszélt, így az „1300 kilométer” kerekítésként elfogadható. A koncessziós társaságot a Gazdasági Versenyhivatal határozata szerint Mészáros Lőrinc és Szíjj László magántőkealapjai alapították. Az M5–M6 koncesszorai (AKA, M6 Duna, M6 Tolna, M6 Mecsek) a hatósági elemzés szerint túlnyomórészt külföldi hátterű cégek.
A szám, amire ez az érvelés épül, az MKIF saját, 2026. augusztus 24-i közleményéből való. Eszerint a 2026-os költségvetési előirányzat alapján az M5–M6-ra kilométerenként 460 millió forint jut, az MKIF-re 288 millió. A Világgazdaság más alapon hasonló arányt számolt: 507, illetve 312 millió forintot. Csakhogy ez két különböző dolgot állít egymás mellé. Az M5 és az M6 PPP-konstrukcióban épült. Az építést a magánbefektetők hitelből finanszírozták (a banki hitel aránya 89–92 százalék volt), és az állam ezt a rendelkezésre állási díjon keresztül törleszti. Ezt a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának M5–M6 pénzügyi jelentése írja le. A G7 is kimondja, hogy az M6 Duna díjában eddig „elsősorban az autópálya-szakasz megépítéséért” fizetett az állam. Az MKIF-díj ezzel szemben nagyrészt egy közpénzből már megépített hálózat üzemeltetésére és felújítására megy. Az építési törlesztést is tartalmazó díjat tehát egy üzemeltetési díjjal veti össze a poszt, és ebből következtet az üzemeltetés olcsóságára.
Ha csak az üzemeltetést nézzük, amiről a poszt szól (fenntartás, kátyúzás, hóeltakarítás), a hozzáférhető adatok az ellenkezőjét mutatják. A G7 2026. júniusi, cégbeszámolókból készült számítása szerint 2025-ben az M5–M6 négy üzemeltetőjénél 20,4 millió, az MKIF-nél 30,7 millió forint volt a kilométerenkénti személyi és anyagköltség. Ez 50 százalékkal több. Van egy szakaszra lebontott adat is, az M6 Érd–Dunaújváros közötti része. A G7 által megismert belső iratok szerint 2026-os áron itt az MKIF évi nettó 9,8 milliárdért, a külföldi tulajdonú M6 Duna 3 milliárdért, a Magyar Közút 3,5 milliárdért vállalta volna az üzemeltetést. Az MKIF ezzel szemben azt mondja, hogy eltérő a műszaki tartalom és a szolgáltatási szint: a korábbi „C” helyett „A” szinten kell teljesítenie, és nagyfelújítást is vállalt. Az üzemeltetési szerződések nem nyilvánosak, ezért a pontos különbség vitatott. Az viszont sehonnan nem igazolható, hogy az MKIF üzemeltetése volna az olcsóbb.
A „külföldieknek szívesen fizetnek” állításnak van valós alapja, de a kép hiányos. Valóban nem indult felülvizsgálat az M5 és az M6 régi szerződései ellen. Az M6 első szakaszának üzemeltetését is a kormány a külföldi tulajdonú M6 Duna eddigi üzemeltetőre bízta 11 évre. Ezt a Telex 2026. szeptember 18-i tudósítása írja le, és a szeptember 4-i kormányhatározat is erről döntött. A poszt ugyanakkor nem mondja el, hogy a kormány közlése szerint ez 44 milliárd forintba kerül, szemben az MKIF 149 milliárdos ajánlatával, vagyis a külföldi cég volt az olcsóbb. Vitézy Dávid ugyanazon a tájékoztatón azt is mondta, hogy az MKIF-hálózat üzemeltetését az állami Magyar Közút venné vissza, „nem külföldieknek tervezik kiszervezni”. A kormány 53 és 61 százalékos túlárazásról szóló állítása a Magyar Közút becslésével veti össze az MKIF árait, nem az M5–M6-tal. A mögöttes számítást nem hozták nyilvánosságra, de a poszt „hazudozás” vádját sem támasztja alá semmi. Ez a minősítés és a „Milyen érdekes!!” sugallata politikai értékítélet, tényként nem értékelhető.
Ugyanez a számpár (460/288 millió Ft/km) 2026. szeptember 25-én, a poszt előtti napon, több ellenzéki megszólalásban is előkerült, például Palóc André nyilatkozatában a Világgazdaságban. Ez egy közösen használt érvre utal, de önmagában nem ítélet a posztról.