A poszt tényalapja nagyrészt megáll. A Gazdasági és Energetikai Minisztérium 2026. július 24-i közleménye szerint négy Eximbank-ügyletben tett feljelentést ismeretlen tettes ellen, és ezek egyike a Szíjj László érdekeltségébe tartozó Duna Aszfalt kongói–zambiai projektjének 126 milliárd forintos kötvényfinanszírozása volt, amelyben az Eximbank és az MFB fele-fele arányban vett részt, a finanszírozás 80 százalékára, mintegy 101 milliárd forintra pedig az állam vállalt kezességet. A kötvényt a vállalat saját, 2025. november 24-i tájékoztatása szerint 2025. november 21-én bocsátotta ki, 400 millió dollár össznévértékben, 2035-es lejárattal — tehát még az előző kormány idején.
A poszt napján, 2026. augusztus 24-én a Duna Aszfalt saját közleménye arról szólt, hogy a társaság aznap kezdeményezte a kötvények önkéntes, lejárat előtti visszaváltását, az értesítést megküldte a két banknak, és a folyamat a szerződéses feltételek szerint „mintegy tíz munkanapon belül” zárulhat le, névértéken és az addig járó kamatok megfizetésével. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter közlését továbbító MTI-anyag ezt bankonként 200–200 millió dollárként, összesen 126 milliárd forintként és kamataiként számszerűsítette, és a 101 milliárd forintos készfizető kezesség megszűnéséről írt. A „több mint 100 milliárd forint” tehát alátámasztott nagyságrend, sőt inkább alulmondás. A poszt kijelentő módja ugyanakkor lezárt teljesítést sugall: arról, hogy az összeg és kamatai valóban megérkeztek, illetve hogy a kezesség megszűnése lezárult, sem banki, sem hatósági elsődleges közlést nem találtunk — aznap a folyamat megindítása történt meg.
Az oksági keret („miután a kormány feljelentést tett… hirtelen inkább visszafizet”) az időrend alapján védhető: a feljelentés bejelentése július 23–24-én, a visszaváltási kezdeményezés augusztus 24-én történt, és maga a vállalat is arra hivatkozott, hogy „tudomásul veszi a magyar állam álláspontját az állami kezességvállalással kapcsolatban”, illetve a konstrukció körül kialakult bizonytalanságra. A cég ugyanakkor a stratégiai fókusz Afrika felé fordulását és a forrásátcsoportosítást is megjelölte okként; olyan szerződéses, banki vagy hatósági irat, amely a feljelentést kizárólagos okként rögzítené, nem került elő.
A poszt egy döntő mozzanatot nem említ: a konstrukció megszűnésével nemcsak a kockázat kerül le az államról, hanem a bevételi oldal is elmarad. A vállalat közleménye szerint a finanszírozás „több milliárd forint bevételt termelt” a két állami banknak, és a visszaváltással az állam elesik a jövőbeni kezességvállalási díjtól és a finanszírozási bevételektől — ezt ugyanígy közölte az MTI-anyag is. A „közpénz visszafizetése” fordulat ezért értelmezés: a szóban forgó összeg jogilag két állami bank által lejegyzett kötvény, vagyis kamatozó hitel, nem az államtól elvont juttatás; ugyanezt a keretezést a gazdasági miniszter is használta („a tartozását fizeti vissza az adófizetőknek”).
A záró félmondat pontos: a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló 2026. évi XXXIV. törvényt július 28-án fogadta el az Országgyűlés, de a hivatal augusztus 24-én még nem működött. Az Országgyűlés alelnökének aznapi közlése szerint az elnökről és az elnökhelyettesekről augusztus 28-án, pénteken terveztek titkos szavazást, aznap pedig még a bizottsági jelöltkiválasztás zajlott — vagyis a hivatal valóban „még csak most jön”, és a mostani lépés nem az ő eljárásának eredménye.