A poszt három elemre bontható: egy múltra vonatkozó tényállításra (a Fidesz kiüresítette a megyei önkormányzatokat), egy jelenre vonatkozóra (ma az ellenzék tízmilliárdos kifizetőhelyei), és egy értékítéletre (a rendszer feleslegessé és okafogyottá vált). Az utolsó politikai álláspont, amit tényként nem lehet minősíteni; a kifejtés ezért a két tényállításra megy.
A kiüresítés lényegében állja a helyt. A helyi önkormányzatokról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény hatályos 27. §-a szerint a megyei (2023 és 2026 között vármegyei) önkormányzat „területi önkormányzat, amely törvényben meghatározottak szerint területfejlesztési, vidékfejlesztési, valamint koordinációs feladatokat lát el” — az intézményfenntartás 2012-ben az államhoz került. Ezt maga az érintett érdekszövetség, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége is így írja le: 2012-től intézményfenntartó önkormányzatokból a területfejlesztés és a fejlesztéspolitikai intézményrendszer szereplőivé váltak. A „teljesen” szó viszont túlzás: a megyék ma is a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Plusz megyei tervezését és koordinációját végzik, és a fejlesztési források elosztásában érdemi szerepük van.
A számot érdemes semleges alapon újraszámolni. A Magyarország 2026. évi központi költségvetéséről szóló 2025. évi LXIX. törvény 3. mellékletének 2.1.6. jogcíme („Vármegyei önkormányzatok feladatainak támogatása”) mind a 19 megyei önkormányzatra összesen 6998,6 millió forintot, tehát alig 7 milliárd forintot biztosít — a legnagyobb tétel Pest megyénél 567,6 millió, a legkisebb Tolnánál 314,8 millió forint. Ez az az összeg, amiből a testületek és a megyei önkormányzati hivatalok működnek; a Magyar Államkincstár tájékoztatója és Hajdú-Bihar megye 2026-os költségvetési előterjesztése ugyanezt a számot hozza. A tízmilliárdos nagyságrend csak akkor jön ki, ha a megyék teljes költségvetését számoljuk — az viszont döntő részben átfolyó uniós és hazai pályázati pénz: Hajdú-Biharban a 4,3 milliárd forintos 2026-os főösszegből 2,86 milliárd, a költségvetés több mint 86 százaléka pályázati kiadás, a központi működési támogatás 390,6 millió forint. A poszt tehát olyan összeget társít a „kifizetőhely” szóhoz, amelynek túlnyomó része nem juttatás, hanem fejlesztési projektforrás. Ez a hiányzó tény fordítja hamis irányba a képet.
A politikai összetétel viszont pontos. A 2024. június 9-i önkormányzati választáson a Tisza Párt egyetlen megyei listát sem állított, a 381 megyei közgyűlési mandátum nagy részét a Fidesz–KDNP szerezte, több megyében a Mi Hazánk és a DK is bejutott; a Magyar Hang összegzése szerint egy kivételével az összes megyei önkormányzatot fideszes politikus vezeti. Mivel 2026. április 12. óta a Fidesz–KDNP ellenzékben van, a poszt „szétesett ellenzék” megfogalmazása erre a helyzetre igaz. Azt a posztból nem tudja meg az olvasó, hogy a mai állapot részben abból ered, hogy a Tisza 2024-ben nem indult ezen a szinten. A juttatások nagyságrendjéhez tartozik, hogy a megyei közgyűlési elnökök korábban körülbelül havi 2,6 millió forintos illetményét maga a jelenlegi kormányzat felezte meg 2026 júliusától.
A poszt nem mondja meg, mi lép a rendszer helyébe; a miniszterelnök a bejelentés napján az Országgyűlésben beszélt arról, hogy készül a megyei közgyűlések megszüntetéséről szóló javaslat, és a felszabaduló forrásokat vidékfejlesztésre fordítanák. Ennek megvalósíthatóságát és költségvetési hatását a bejelentés részleteinek ismerete nélkül nem lehet értékelni: a megyei szint a fejlesztéspolitikai intézményrendszer része, így a megszüntetés nem csak megtakarítási, hanem forráselosztási kérdés is.