A vitatott szöveg a Tanulópénz blog bejegyzése, amely 2011. április 11-én jelent meg „Ha egy nő nem akar gyereket, annak nyomós oka van” címmel. A blog fejléce Lannert Judit oktatáskutató blogjaként jelöli. Az írás a 2011-es alkotmányozási vitára reagált, amelyben felmerült, hogy az élet a fogantatással kezdődik. Akkor még az Orbán-kormány volt hivatalban, Lannert Judit pedig kutató volt. Miniszter csak 2026. május 13-tól, a Tisza-kormányban lett. Az írást a KDNP 2026. október 3-án vette elő, és ekkor szólította fel a minisztert, hogy tisztázza, fenntartja-e az álláspontját. A „korábbi cikk” megjelölés tehát igaz, de az írás tizenöt éves, és nem miniszteri megszólalás.
Az írás gondolatmenete a következő. Az abortusztilalom szerinte nem feltétlenül védi az életet. Példaként a Ceaușescu-kori Romániát és a Ratkó-korszakot hozza fel. Ezután az Egyesült Államok 1990-es évekbeli bűnözéscsökkenésének magyarázatait veszi sorra, a munkanélküliségtől a rendőrségi stratégiákon át a crack-járvány lecsengéséig. Végül a Freakonomics (Lökonómia) szerzőinek tézisét ismerteti: az abortusz legalizálása után született nemzedékből hiányoztak a nem kívánt terhességből született, statisztikailag nagyobb kockázatú gyerekek. A szöveg kimondja, hogy Levitt és Dubner könyvének egy részlete alapján készült. A kiemelt mondat („Nem kívánt gyerekből nagyobb eséllyel lesz bűnöző, mint azokból, akiket a szülők is akartak”) valóban benne van. Az írás tanulsága viszont az, hogy a politikusok bízzák a nőkre a gyermekvállalás eldöntését, és a születésszám növelésében a felvilágosítás és az ösztönzés hatékonyabb a kényszernél.
Ebből a szövegből nem következik, amit a kritika a szerzőnek tulajdonít. Az írás csoportszintű kockázati különbséget ír le. Nem állítja, hogy egy adott magzatból nagy valószínűséggel bűnöző vagy gyilkos lesz, és nem azt mondja, hogy a nem ideális körülmények közé születőknek jobb volna meg sem születni. A 12 hetes határt sem említi. A döntést sem az államra vagy a miniszterre, hanem a nőkre bízná. A kérdést a szülők körülményei sem döntik el: a szöveg a nem kívánt terhességről szól. A kritika tehát egy valódi mondatot emel ki egy statisztikai érvelésből, egyéni ítéletként értelmezi, és olyan következtetéseket kapcsol hozzá, amelyek az írásban nem szerepelnek. Az viszont igaz, hogy a bejegyzés szerint a tilalommal megmentett magzatok száma a későbbi erőszakos bűncselekmények miatt elvesztett életekkel kiegyenlítődhet. A „nem csökken a társadalom létszáma” összefoglalás tehát lényegében megfelel a szövegnek. Az, hogy ez a gondolatmenet erkölcsileg elfogadható-e, értékítélet kérdése, tényként nem dönthető el.