A poszt közzétételének napján, 2026. augusztus 23-án a paksi helyszíni sajtóbejáráson a miniszterelnök valóban azt közölte, hogy „az elmúlt hónapban 50 milliárd forintos többletköltséget jelentett az energiaimport az MVM részére”, és hozzátette, hogy a végleges számmal még várni kell, mert az összeg változni fog. Az Index élő tudósítása és az Economx beszámolója ugyanezt rögzíti. A poszt tehát a számot pontosan adja vissza, azt viszont nem jelzi, hogy ez az MVM-nél jelentkező, még nem lezárt becslés, nem auditált költségvetési adat. Nagyságrendileg más számítások is ebbe a sávba esnek: a Portfolio számításait ismertető Economx szerint a napi nettó importszámla a július 25-i 0,6 milliárd forintról augusztus 4-re közel 4 milliárdra emelkedett, és július 25. és augusztus 4. között összesen 24,9 milliárd forintot tett ki, a G7 pedig napi 1,5–2 milliárd forintos pluszköltséget említett.
A fenékküszöb költségére vonatkozó szám is helytálló: az MTI tudósítása szerint a miniszterelnök augusztus 13-án bruttó 6 milliárd 165 millió forintos becslést ismertetett, amelyben az útszakaszok újjáépítése és a partszakaszok rekultivációja is szerepel; a kormány augusztus 23-i közleménye szerint Kádár Pál dandártábornok legalább 600 millió forintos megtakarítást jelzett ehhez a kerethez képest. A „csak 6 milliárd” tehát pontos, sőt a tényleges összeg ennél kisebb lehet.
A poszt üzenetét azonban nem a két szám, hanem a köztük felállított ok-okozati kapcsolat viszi: hogy a 6 milliárdos beavatkozás korábbi megkezdésével az 50 milliárdos importteher elkerülhető lett volna. Ez a következtetés több ponton nem áll meg. Az üzemeltető július 30-i közleménye szerint a termelést nem a vízmennyiség, hanem a hűtővízszivattyúk szívócsonkjának magassága korlátozta, és a szívócsövek mélyítése „néhány éven belül” hoz eredményt — ezt a fenékküszöb nem oldja meg, csak a vízszintet emeli. A kormány saját közlései szerint a részben elkészült műtárgy, a két elsüllyesztett bárka és a Ráckevei (Soroksári)-Duna vízpótlása együtt eredményezett körülbelül 15 centiméteres emelést, vagyis a hatás fokozatos, több párhuzamos beavatkozás összege; a teljes műé a hivatalos ütemterv szerint november 30. A kiesés viszont már július 27-én, a mínusz 106 centiméteres rekordnál elkezdődött, az importszámla nagy része pedig a július végi–augusztus eleji hőségnapokra esett, amikor a beavatkozás — akár a legkorábbi felvetés napján elrendelve — még nem fejthette volna ki a hatását. A „hamarabb” követelésnek annyiban van dokumentált alapja, hogy a kormány augusztus 12-én rendelte el azt a megoldást, amelyet a kormányfő augusztus 3-án még kizárt, tehát kilenc-tíz nap valóban eltelt; a teljes, egy hónapra vetített 50 milliárd forintot azonban ez a késés nem magyarázza.
A poszt nem nevezi meg, kitől kéri számon a késlekedést, és nem hoz olyan adatot, amely alátámasztaná, hogy az importköltség mekkora része lett volna elkerülhető. Az összevetés emellett két különböző természetű összeget tesz egymás mellé: egy egyszeri, beruházási kiadást és egy egy hónapra jutó, még nem véglegesített működési többletköltséget.