Időrend: a szerbiai előrehozott parlamenti választást 2026. október 25-én tartották, a szavazóhelyek 20 órakor zártak. A CeSID–Ipsos és a CRTA becslése szerint a Diáklista 51–53 százalékot kapott. Aleksandar Vučić még aznap este elismerte a vereségét. A felidézett magyar választás 2026. április 12-én, még az Orbán-kormány idején zajlott. A zavargásokról szóló hírek ekkor a kormánypárti oldaltól érkeztek, a Tisza akkor ellenzékben volt.
Szerbia: az N1 október 25-i tudósítása szerint délután a csendőrség (žandarmerija) tüntetésoszlatásra szolgáló járművei jelentek meg Belgrád belvárosában, és körülbelül húszjárműves konvoj tartott a főváros felé. A 021 portál szerint a Köztársasági Választási Bizottság épülete köré teljes rohamfelszerelésben vezényeltek rendőröket. A horvát Dnevnik riportere urnazárás előtt a háttérben „különleges katonaságot” és páncélozott járműveket is említett, de a kormány részéről nem talált magyarázatot („nem tudjuk, mi történik”). A szerb kormány október 21–22-i közleményei általánosságban szóltak a közrend fenntartásáról, a diákokra nem hivatkoztak. Sonja Biserko a Dnevniknek azt mondta, hogy a diákoktól nem vár erőszakot, az csak a másik oldalról jöhet. Ezzel szemben áll, hogy a csalásvádak nem csak a diákoktól származtak: a CeSID és a CRTA független megfigyelői több száz szabálytalanságot rögzítettek, a Diáklista mobil csapatainak tagjait Kragujevacon és Nišben megtámadták.
A diaszpóra: a 80 százalékos arányra nem találtunk írott nyomot. A CeSID–Ipsos projekciója kifejezetten a diaszpóra nélkül készült, a külföldi szavazóhelyek eredményét pedig a választás estéjén még nem tették közzé.
Magyarország: a Telex és a 444 április 12-i cikke szerint a választás napján a közmédia és fideszes politikusok azt állították, hogy a Tisza és ukránok zavargásokat, „polgárháborút” terveznek. Alapjuk egy volt tiszás munkacsoport-vezető által megosztott, ellenőrizetlen angol nyelvű „akcióterv” és egy orosz csatornán feltűnt videó volt. Magyar Péter ezt rémhírnek nevezte, szakértők szerint pedig egy esetleges provokáció narratíváját készítették elő. A „porig égetik Budapestet” kijelentésnek tiszás forrásból nem találtuk nyomát. A külföldi szavazatokról szóló rész nagyrészt helytálló. A három körzet a külképviseleti és az átjelentkezős szavazatokkal fordult át. A levélben szavazó határon túliak 84 százaléka a Fideszre voksolt, ami arányaiban a párt eddigi leggyengébb eredménye ebben a körben.
A szerbiai és a magyar helyzetet összekötő fő állítás tehát az, hogy a diákok, illetve korábban a Tisza vereség esetére erőszakra készültek. Ezt egyik esetben sem támasztja alá dokumentum. Mindkét választást az ellenzéki erő nyerte meg, a vesztes oldal elismerte a vereségét. Utcai rendbontást a diákoknak vagy a Tisza-szavazóknak tulajdonító beszámolót nem találtunk.