Mit hazudnak?

Valós, hogy Dan Jørgensen energiaügyi biztos szeptember 25-i levelében felkészülésre és a gáz- és áramfogyasztás mérséklésére kérte a tagállamokat, de a levél gáz- és áramár-válságról szól, nem üzemanyagválságról, és rögzíti, hogy nincs közvetlen ellátási kockázat; a gondot nem az orosz energia kivezetése, hanem a közel-keleti háború és a Hormuzi-szoros lezárása okozta, Ursula von der Leyen 90 milliárd eurós adata pedig az EU teljes fosszilisimport-többletköltsége, nem az üzemanyag-kereskedők vesztesége.

Igaz, hogy az orosz kőolaj a Brenthez képest kedvezménnyel volt beszerezhető, hogy a magyar import nagyobb része a Barátság-vezetéken érkezik, és hogy a MOL két finomítóját az orosz Urals-keverékre optimalizálták, de nem igaz, hogy orosz olaj nélkül összeomlana az ellátás: az Európai Bizottság szerint 2026. január 27. és április 23. között a teljes magyar kőolajszükségletet az Adria-vezeték fedezte, a „két óránál tovább sosem bírta” Adria-teszt pedig a MOL vitatott olvasata a 2025. szeptemberi próbákról; a „10 százalék üzemanyagár = 1 százalék infláció” szabály túloz, a román gáz elvesztése pedig a román állam elővásárlási döntéséből fakadt.

2026. október 1-jétől legkésőbb december 31-ig valóban lezárták az Országház körüli sávot, de ez nem új korlátozás, és nem az egész Kossuth teret érinti: a Készenléti Rendőrség az Országgyűlési Őrség beolvadása miatt adta ki újra azt az intézkedést, amelyet 2013 óta negyedévente megújítanak, ugyanarra a néhány méteres sávra és a garázslehajtókra. Az a terjedő állítás, hogy a korlátozás az egész térre vonatkozik, vagy hogy Magyar Péter új, harmadik gyülekezési tilalmat vezetett be, téves. Hamis viszont az is, hogy a félreértést Schiffer András indította el: Schiffer jogkorlátozásnak nevezte az intézkedést, de a teljes tér lezárásáról nem írt, a hírt pedig már előtte közölte az MTI.

Valós, hogy Dan Jørgensen energiaügyi biztos szeptember 25-i levelében felkészülésre és a gáz- és áramfogyasztás mérséklésére kérte a tagállamokat, de a levél gáz- és áramár-válságról szól, nem üzemanyagválságról, és rögzíti, hogy nincs közvetlen ellátási kockázat; a gondot nem az orosz energia kivezetése, hanem a közel-keleti háború és a Hormuzi-szoros lezárása okozta, Ursula von der Leyen 90 milliárd eurós adata pedig az EU teljes fosszilisimport-többletköltsége, nem az üzemanyag-kereskedők vesztesége.

A 2026-os széltender valóban magántőkére épül, és a hálózatfejlesztés zöme közpénzből, főként uniós helyreállítási forrásból készül. A szélerőművek áramát viszont senki nem veszi meg garantált 42–44 forintos áron: piaci áron értékesítik, ezért a paksi önköltséghez mérni rossz összevetés. Az energiaközösségek üzletrész-vásárlása sem jelent azonnali megtérülést a befektetőnek, és a nyertesek nem csak külföldi óriáscégek leányvállalatai lehetnek. A szélparkok melletti akkumulátorokat pedig nem az állam építi magyar pénzből: a tender ezeket a beruházóktól várja el.

Igaz, hogy a kormány és a főváros 2026. október 1-jei megállapodása a parkolást és a bevételét a kerületektől a fővároshoz vinné, és hogy a bevétel csak a rendszer működtetésére és a budapesti utakra fordítható. Hat belvárosi polgármester szerint ez 9 milliárd forintos kiesést jelent a kerületeiknek. A 64 százalékos átlagos költséghányad a főváros nem nyilvános táblázatából származik, és csak a fővárosi tulajdonú parkolóhelyek elszámolására vonatkozik: független adat szerint a teljes kerületi rendszerekben a költség nagyjából a bevétel fele. A 97,5 százalékos budai kerület nem azonosítható, más kerületi jogkörök elvonására pedig nincs forrás.