Baka András 1991. április 23. és 2008. január 31. között volt az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája. Sólyom László köztársasági elnök 2008. április 30-án jelölte először a Legfelsőbb Bíróság elnökének, de az Országgyűlés május 26-án elutasította (170 igen, 191 nem). Sólyom ezután kétszer Havasiné Orbán Máriát jelölte, sikertelenül. 2009. május 28-án újra Bakát javasolta. A HVG aznapi cikke szerint Bárándy Gergely (MSZP) ekkor már azzal érvelt, hogy a jelöltnek „most már van magyarországi bírói és igazgatási tapasztalata is”. Az Országgyűlés 2009. június 22-én 309 igen és 36 nem szavazattal, kétharmados többséggel választotta meg. Mindez az akkori (MSZP vezette) kormányzati ciklusban történt; a Fidesz és a KDNP is támogatta.
A „nulla nap bírói gyakorlat” állítás nem áll meg. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2016. június 23-i nagytanácsi ítélete (Baka kontra Magyarország, 12. pont) szerint az Országgyűlés a strasbourgi 17 év és a Budapesti Ítélőtáblán letöltött egy év bírói szolgálat után választotta meg. Az Országgyűlés 2026. augusztus 11-i és a Sándor-palota 2026. augusztus 19-i életrajza ezt 2008–2009-re teszi, Fővárosi Ítélőtábla néven. A főbírói tisztségből való 2012-es eltávolítása után kúriai tanácsvezető bíróként ítélkezett. Az viszont igaz, hogy hazai bírói szolgálata rövid volt. A 2011-es bírósági törvény a Kúria elnökétől öt év magyarországi bírói gyakorlatot követelt, és ebbe a strasbourgi éveket nem számította be. Az EJEB ítélete szerint ez is hozzájárult Baka eltávolításához.
Sólyom László szerepe a két 1990-es évekbeli döntésben valós. A „láthatatlan alkotmány” fogalmát az Alkotmánybíróság közleménye szerint a 23/1990. (X. 31.) AB határozathoz fűzött párhuzamos indokolásában mutatta be. A Zétényi–Takács-törvényt a 11/1992. (III. 5.) AB határozat nyilvánította alkotmányellenesnek. Ez Göncz Árpád indítványára született, Kende Péter Beszélőben közölt tanulmánya szerint Sólyom előterjesztésében és egyhangúlag. A határozat a magyar Alkotmányból vezette le a döntést: a jogbiztonságra, az elévülésre az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazására és a visszaható hatályú büntetés tilalmára hivatkozott. Nemzetközi testület nem vett részt benne, és Baka sem, aki akkor Strasbourgban ítélkezett. A „nemzetközi jogászi elit művének” beállítás azért is félrevezető, mert a 53/1993. (X. 13.) AB határozat éppen a nemzetközi jogra hivatkozva tette lehetővé az 1956-os sortüzek egyes elkövetőinek felelősségre vonását. A nemzetközi jog szerinti háborús és emberiség elleni bűncselekményeket ugyanis nem évülőnek ismerte el.
A „jurisztokrácia” és a „kaszt” minősítés értékítélet, ezért nem kapott külön verdiktet. A teljes verdikt azért hamis, mert az üzenetet hordozó tényállítás, a „nulla nap bírói gyakorlat”, a hivatalos dokumentumok szerint valótlan.