Időrend: Korbely János százados 1956. október 26-án Tatán tüzet vezényelt a rendőrkapitányság udvarán, és a lövöldözésnek halálos áldozatai voltak. A Legfelsőbb Bíróság 2001 novemberében több emberen szándékos emberöléssel megvalósított, emberiség elleni bűntett miatt öt év szabadságvesztésre ítélte. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának nagykamarája 2008 szeptemberében 11:6 arányban kimondta, hogy ez az elítélés sértette az Egyezmény 7. cikkét, Baka András pedig a többséggel szavazott. Mindez jóval a 2026. április 12-i kormányváltás előtt történt.
A „felmentés” kifejezés jogilag pontatlan. A Lakmusz 2026. augusztus 11-i, az ítéletet idéző összefoglalója szerint a strasbourgi bíróság kifejezetten rögzítette, hogy nem feladata a büntetőjogi felelősségről dönteni. Csak azt vizsgálta, hogy a cselekmény 1956-ban előreláthatóan emberiség elleni bűncselekménynek minősült-e. Az ítélet ezért „nem mentette fel Korbelyt”, és a magyar döntésen sem változtatott: a Legfelsőbb Bíróság 2009-ben jóváhagyta az ötéves szabadságvesztést. A szavazat ténye igaz, a rá épített „felmentette a kommunista bűnöst” keret viszont olyan döntést tulajdonít a testületnek, amilyet az nem hozott. Baka a szavazatát 2008-ban és később is vállalta: az Index által idézett interjúja szerint a nemzetközi jognak megfelelő ítélet született.
Az október 23-i szerepről: a 70. évforduló állami megemlékezését a kormány 2026. szeptember 20-án hirdette meg a Kossuth térre. Baka a Telex által is ismertetett, október 19-én megjelent Válasz Online-interjúban elmondta, hogy a napot a zászlófelvonással kezdi, és beszédet is mond. Koszorúzást sem ő, sem a megtalált programközlések nem említenek, így ez a részlet nem igazolható. Az államfő részvétele az ünnepségen viszont dokumentált.
Az 1918-as párhuzam történeti állítás, és a lezárt tény hangnemében hangzik el („kiderült, hogy az antant állt mögötte”). A Magyar Nemzeti Levéltár 2019-es összefoglalója az őszirózsás forradalmat a háborús vereséghez, a gazdasági válsághoz és a tömeges elégedetlenséghez köti, és rögzíti, hogy 1918. október 30-án a katonák spontán esküdtek fel a Nemzeti Tanácsra. Hatos Pál történész a Clio Intézet 2019-es vitáján „nemzeti forradalomnak” nevezte, amelynek dühe és békevágya a társadalomból eredt. Ugyanezek a források szerint a nyugati hatalmak nem ismerték el a Károlyi-kormányt. Az antant a padovai fegyverszünetet nem tartotta érvényesnek Magyarországra, a belgrádi konvenció és a Vix-jegyzék pedig azt mutatta, hogy az ország nem számíthat a győztesek jóindulatára. Valós mag annyi, hogy a Károlyi körüli politikusok antantbarátok voltak, és a demokratizálástól kedvezőbb békét reméltek, ez a remény pedig csalódásba fordult. Ez azonban nem azonos azzal, hogy az antant szervezte vagy irányította volna a fordulatot. Erre történészi alátámasztást nem találtunk. Az a következtetés, hogy „most is ez történik”, politikai értékelés, nem ellenőrizhető tényállítás.