Mit hazudnak?

A poszt azbesztügyi adatai nagyrészt helytállnak: a kőszegi Hermina utcában a határérték 40-szeresét mérték, az alaphoz önerő kell, és a pályázati kiírás ellentmond a rendeletnek. A bírálatot viszont hamis általánosításokra építi: állítása szerint „SZMSZ nincs”, „döntések nincsenek”, az országos média pedig hallgat, holott ezeket dokumentumok cáfolják.

A poszt központi állítása megdől: az Országgyűlés hivatalos név szerinti adatlapja szerint Rost Andrea nem tartózkodott, hanem „nem”-mel szavazott a Médiatanács ellenzéki jelöltjéről, a rosszullétre pedig semmilyen forrás nincs.

Ez a poszt véleményt fogalmaz meg, ezért nem kap verdiktet.

A poszt fő állításait — szűk kérdezői kör, a Fidesz-közeli sajtó hetek óta nem jut szóhoz, a kellemetlen kérdésekre kioktatás jön — az aznapi tudósítások alátámasztják, de a kérdező szerkesztőségek száma legalább hat volt, nem öt, és két részlet (a húsz jelen lévő újságíró, a „majd legközelebb” válasz) nem ellenőrizhető.

Az osztrák és svéd számok nagyrészt valóban a jelentésekből valók, de a poszt zárótétele — hogy máshol nem építenek politikai kampányt a gyermekvédelemre — az általa idézett két országban is megdől: Ausztriában és Svédországban a gyermekvédelem pártpolitikai vita, indítvány és pártprogram tárgya.

A poszt kérdés formájában büntetett előéletűnek állítja azt a tarnazsadányi férfit, akire a 11 éves „Martin” napokig rá volt bízva, erre viszont semmilyen nyilvános hatósági vagy bírósági adat nincs — még a szerző pártjának ugyanazon a napon kiadott közleménye is csak trágár közösségi bejegyzéseket említ róla.

Az ügy alapadatai igazolhatók — 2025 decemberében készült az interjú a 11 éves fiúval, a gyám másnap feljelentést tett —, de a poszt központi állítása, hogy „kétséget kizáróan” szervezett akció és több bűncselekmény történt, két hónappal a feljelentés után sem támaszkodik egyetlen hatósági megállapításra sem, a „hallgatásra” vonatkozó felszólítások pedig dokumentált parlamenti megszólalásokat hagynak ki.