A poszt és a videó politikai büntetésként, 36 év alatt példa nélküli lépésként írja le egy hazai hátterű áramelosztó hátrányos döntését, miközben a dokumentált indok az RRF-pályázat átláthatósági feltétele volt, a rendszerhasználati díj pedig nem puszta fogyasztásarányos tétel, és az energiaszektort célzó különadókra 2008 óta több törvényi példa is van.
Kettős mérce
Ugyanaz a szerző 2022 októberében, a Mandinernek adott interjúban a hálózati díjszabályozást éppen ellentétes keretben mutatta be: hangsúlyozta, hogy a rendszerhasználati díjak szigorúan költségalapúak, országosan egységesek, a MEKH szabja meg őket, az elosztók között az indokolt költségek arányában kiegyenlítő fizetés működik, és hogy „a rendszerüzemeltető oldalán nem is keletkezik valamiféle luxusprofit, mint 2010 előtt”, sőt a díjak „rendesen le vannak csavarva a rezsicsökkentéssel”. Az akkori — jelentős részben külföldi tulajdonú — hálózati társaságokat érintő állami árbeavatkozást tehát legitim, költségalapú szabályozásként írta le, míg a mostani, hazai tulajdonosi hátterű elosztót érintő állami döntést a felvételen 36 év alatt példa nélküli politikai büntetésként. Ugyanebben a 2022-es interjúban a rendszerhasználati díjat költségalapú, hatóságilag megállapított tételként ismertette, most viszont a tényleges fogyasztás után arányosan kapott bevételként — ez a két leírás egymással sem áll össze.