Politikusok és influenszerek posztjainak elemzése mesterséges intelligenciával.
Az AI tévedhet! Az elemzést gép készíti: az ítéletet nem befolyásolja személyes meggyőződés, de az eredmény szubjektív is lehet.
Eredeti megnyitásaSzó nincs arról, hogy Magyar Péterék elsöpörték volna a jobboldalt! 🫡😎 #SzentesiZöldiLászló #MagyarPéter #revans
A videóban elhangzó „nagyjából hárommillió ellenszavazat” és „másfél millió távol maradó” szám a hivatalos választási adatokkal nagyjából egyezik, de a belőlük levont kép — „az ország fele nemet mond”, és négy-ötmillió ember tartozik a nemzeti oldalhoz — egyik mérésből sem következik, miközben a poszt elhagyja a mandátumeredményt.
A poszt egyetlen mondata („Szó nincs arról, hogy Magyar Péterék elsöpörték volna a jobboldalt!”) felvezetés, az érdemi állítások a csatolt klipben hangzanak el. A felvétel a Revans 2026. szeptember 20-án közzétett, 51 perces, Szentesi-Zöldi Lászlóval készült műsorából való; a poszt két nappal későbbi. A teljes műsor leirata nem elérhető, ezért a kivágás előtti és utáni szövegkörnyezetet nem tudtam ellenőrizni, ahogy azt a Zárug Péter Farkasnak tulajdonított mondatot sem, hogy „Orbánt eltakarította a történelem”.
A számok egy része kiállja a próbát. A Nemzeti Választási Iroda jogerős, 2026. május 7-én frissített adatai szerint a pártlistákra összesen 6 324 862 érvényes szavazat érkezett, ebből a TISZA 3 385 890-et (53,18 százalék) kapott — vagyis más listákra 2 938 972 voks jutott, ezen belül a Fidesz–KDNP-re 2 458 337, a Mi Hazánkra 358 372, a kettőre együtt 2 816 709. A „nagyjából hárommillió” tehát nagyságrendileg helytálló, azzal a pontosítással, hogy ezek más listákra leadott szavazatok, nem a TISZA ellen leadott külön voksok, és benne van a DK 70 298 és az MKKP 51 965 szavazata is. A távol maradók száma szintén stimmel: az NVI részvételi oldala szerint a feldolgozott szavazókörök 7 527 742 választópolgárából 1 538 964 nem jelent meg; ha az összes, 8 112 646 fős névjegyzéket és a 6 404 403 urnába, illetve borítékban érkezett szavazólapot vesszük alapul, a különbség körülbelül 1,7 millió. A „másfél millió” tehát a magyarországi lakcímes körre pontos.
A kép ott dől el, ahogy ezeket a számokat összeadja a felvétel. A „tehát az ország fele továbbra is nemet mond” következtetés csak úgy jön ki, ha a nem szavazókat is elutasítóként vesszük számba — miközben a beszélő maga mondja ki, hogy ebből nem következik, hogy ők Magyar Péter hívei volnának; abból viszont az sem következik, hogy ellenfelei. Semleges bázison más jön ki: a szavazók közül minden második-harmadik a TISZA-t választotta (53,18 százalék az érvényes listás voksokból), a teljes névjegyzékhez mérve pedig a TISZA 3,39 millió szavazata a 8,11 millió jogosult 41,7 százaléka, a többi listáé 36,2 százalék. Egyetlen mérés sem azonosítja a távol maradókat a TISZA-t elutasítók táborával; a 21 Kutatóközpont választás előtti, 1500 fős kutatása épp az ellenkező irányra ad adatot: a 2022-ben nem szavazók 30 százaléka a TISZA-t, 9 százaléka a Fideszt választotta volna.
A legnagyobb súlyú szám a négy-, illetve ötmilliós „nemzeti oldal”. Ilyen kategóriát semmilyen reprezentatív mérés nem határoz meg, tehát az állítás közvetlenül nem ellenőrizhető — a hozzá legközelebb álló adatok viszont ennél jóval kisebb kört mutatnak. A Republikon 2026. február 12–17-i, ezerfős kutatásában a felnőtt lakosság 33 százaléka sorolta magát a jobboldali-konzervatív világnézetbe, ami a nyolcmilliós választói névjegyzékhez mérve nagyjából 2,7 millió embert jelent; a két jobboldali lista együtt 2,82 millió szavazatot kapott. Az a kiegészítés pedig, hogy „a többieknek nincs köze” a nemzeti gondolathoz, nem ténykérdés, hanem a beszélő értékítélete arról, ki tartozik a nemzeti közösséghez — ilyen állításra nincs mérce.
A „mindig ötven-ötven százalék” történeti szabályként hangzik el, de a 2026-os eredmény sem ez: 53,18 a 38,61 és az 5,63 százalék ellenében. A beszélő nem mondja meg, mely pártokat és mely választásokat sorolja az egyes tömbökbe, és a saját baloldal–jobboldal, illetve globalista–szuverenista kategóriáit azonos módon alkalmazó, választásról választásra futó adatsort nem találtam.
Végül a poszt keretéhez tartozik, amit a klip nem mond el: a mandátumeredményt. A hivatalos összesítés szerint a TISZA a 199 fős Országgyűlésben 141 helyet (70,85 százalék), ezen belül a 106 egyéni választókerületből 96-ot szerzett; a Telex választás utáni adatösszevetése szerint a Fidesz 2022-höz képest egyéni körzeteinek közel 90 százalékát és parlamenti helyeinek 60 százalékát veszítette el. Az, hogy a jobboldali szavazótábor nem tűnt el — a Fidesz–KDNP 2 458 337 listás szavazata többet tesz ki, mint a párt 2014-es listás eredménye —, védhető megállapítás; az viszont, hogy „szó nincs” elsöprő vereségről, a parlamenti erőviszonyok elhallgatásán áll. A klip országjárásról szóló zárása („sehol nem találtam apátiába süllyedt embereket”) személyes tapasztalat, amelynek a felvételen kívül nincs más tanúja.
„A TISZA ellen nagyjából hárommillióan szavaztak a 2026-os választáson.”
A hivatalos jogerős adat szerint a TISZA-n kívüli listákra 2 938 972 szavazat érkezett (ebből Fidesz–KDNP 2 458 337, Mi Hazánk 358 372). A nagyságrend stimmel, de ezek más listákra leadott voksok — a választási dokumentumok nem tartanak nyilván „TISZA ellen” leadott szavazatot, és a számban benne van a DK és az MKKP tábora is.
„Másfél millió ember nem ment el szavazni.”
Az NVI részvételi adatai szerint a feldolgozott szavazókörök 7 527 742 választópolgárából 1 538 964 nem jelent meg. A teljes, 8 112 646 fős névjegyzékkel és a 6 404 403 beérkezett szavazólappal számolva a távol maradók száma körülbelül 1,7 millió.
„Az ország fele továbbra is nemet mond a TISZA-ra.”
Ez csak úgy jön ki, ha a nem szavazókat is elutasítóként számoljuk. A szavazatot leadók 53,18 százaléka a TISZA-t választotta; a teljes névjegyzékhez mérve a TISZA 41,7, a többi lista 36,2 százalékot kapott. A távol maradók politikai preferenciájáról nincs utólagos mérés, a választás előtti 21 Kutatóközpont-adat szerint a 2022-es nem szavazók 30 százaléka a TISZA-t választotta volna.
„A jobboldaliak, illetve a nemzeti gondolathoz kötődők legalább négymillióan, de inkább ötmillióan vannak Magyarországon.”
A „nemzeti gondolathoz érzésben kötődők” körét semmilyen reprezentatív felmérés nem méri, így az állítás közvetlenül nem ellenőrizhető. A legközelebbi adatok ennél kisebb kört mutatnak: a Republikon februári kutatásában a felnőttek 33 százaléka vallotta magát jobboldali-konzervatívnak (a nyolcmilliós névjegyzékhez mérve nagyjából 2,7 millió fő), a két jobboldali lista együtt 2 816 709 szavazatot kapott.
„A magyar választási rendszer sajátossága, hogy a szavazók tábora kezdettől fogva mindig ötven-ötven százalékra oszlik.”
A 2026-os eredmény sem ilyen: TISZA 53,18, Fidesz–KDNP 38,61, Mi Hazánk 5,63 százalék. A felvétel nem nevezi meg, mely pártokat és mely választásokat sorolja az egyes tömbökbe, és a beszélő saját kategóriáit azonos módon alkalmazó, választásokon átívelő adatsor nem áll rendelkezésre.
„Szó nincs arról, hogy a jobboldalt elsöpörték volna az útból.”
A jobboldali szavazótábor valóban nem tűnt el: a Fidesz–KDNP 2 458 337 listás szavazatot kapott. A parlamenti erőviszonyokról viszont a poszt hallgat: a TISZA 141 mandátumot szerzett a 199-ből (70,85 százalék) és a 106 egyéni körzetből 96-ot, a Fidesz a Telex összevetése szerint egyéni körzeteinek közel 90, parlamenti helyeinek 60 százalékát veszítette el.
Az AI tévedhet! Az elemzést gép készíti: az ítéletet nem befolyásolja személyes meggyőződés, de az eredmény szubjektív is lehet.
