Mit hazudnak?

Igaz, hogy a szélerőművi tender nem támogatást oszt, hanem hálózati csatlakozási jogot, és a beruházásokat magántőke finanszírozza; a videó helyi juttatásokról szóló elemei viszont pontosításra szorulnak: a 25 százalék megfizetendő tulajdonrészre szóló vételi jog, a helyi hozzájárulások pedig pontozási vállalások, részletszabályaik még hiányoznak.

A 8,3 és a 7,5 százalék a kormány saját számítása: az egyik egy kormányváltás nélküli feltételezett pálya, a másik a még le nem zárt 2026-os év hiánycélja — a poszt mindkettőt elért eredményként mutatja be.

A poszt egy vállalati szándéknyilatkozatot Ukrajna és Magyarország közötti, már eldöntött építési megállapodásként ad tovább, miközben a kifogásolt hallgatás néhány órán belül megszűnt: a MOL, majd Magyar Péter és Kapitány István is megszólalt még aznap.

Megtörtént tényként beszél az ukrán üzemanyagtárolók „idehozataláról”, holott a MOL és a Naftogaz között egyelőre csak szándéknyilatkozat született, helyszín és beruházási döntés nélkül, és a felelősség MOL-hoz kötése sem kommunikációs terelés: a memorandumot a vállalat írta alá, és maga közölte, hogy a kormányt nem vonta be.

A nyomozás valóban folyik és a bemutatott februári emlékeztető létezik, de a posztból kihagyott közvetlen szövegkörnyezet és a vitatott árkülönbség tényleges oka nélkül a dokumentum nem cáfolja azt, amit a poszt szerint „feketén-fehéren" cáfol.

Costa valóban azt mondta a Politicónak, hogy „osztoznunk kell a boldogtalanságban”, de ez a tagállamok közötti költségvetési egyensúlyról szóló újságírói kérdésre adott válasz volt, a poszt pedig bejelentésként, a budapesti találkozóhoz kötve adja vissza — miközben arról, hogy Costa Budapesten az új saját forrásokhoz kérte volna Magyar Péter beleegyezését, nincs nyilvános dokumentum.

A poszt központi állítása helytálló – a Pócs János által közzétett menetrendi képernyőképeken tíz és negyven perc közötti eltérések látszanak, másfél órás késés nem –, a ceglédi vonali fadőlést a MÁVINFORM is megerősíti, a „minden járműbeszerzést és pályafelújítást leállított” fordulat viszont abszolutizál, mert 2023 és 2026 között is futottak beszerzések és saját forrású pályafelújítások.

A poszt egy meglévő, régen megépült atomerőmű üzemi önköltségét állítja szembe új szélerőművek becsült árával, és ebből vezeti le, hogy a különbséget az adófizetők állják — miközben a most futó szélpályázat hálózati csatlakozási jogot oszt, nem termelési támogatást, a videóban elhangzó 10 százalékos kihasználtság pedig az éves magyar adat mintegy fele.

A poszt központi állítása — hogy a kormány 127 milliárd forinttal több útdíjat szed be, mint amennyit „összesen" az úthálózatra költ — a költségvetésnek csak a rendelkezésre állási díjakat tartalmazó sorával számol, miközben ugyanabban a költségvetésben külön sorokon áll a közúthálózat fenntartása, felújítása és fejlesztése, amelyekre július végéig önmagában 447 milliárd forint teljesült.

A kép „Megegyeztek… épül” megfogalmazása lezárt beruházásként mutat be egy vállalati szándéknyilatkozatot: a Naftogaz és a MOL csak a közös fejlesztés és a lehetséges megvalósítás vizsgálatáról írt alá memorandumot.