Mit hazudnak?

A nyomozás valóban folyik és a bemutatott februári emlékeztető létezik, de a posztból kihagyott közvetlen szövegkörnyezet és a vitatott árkülönbség tényleges oka nélkül a dokumentum nem cáfolja azt, amit a poszt szerint „feketén-fehéren" cáfol.

A poszt zárókérdése kész, finanszírozott beruházásként kezeli az ukrán üzemanyagtárolót, holott 2026. szeptember 21-én csak a MOL és a Naftogaz szándéknyilatkozata létezett, helyszín, kapacitás, költség és finanszírozó nélkül; a koncesszióról közölt számok viszont nagyrészt helytállnak.

Costa valóban azt mondta a Politicónak, hogy „osztoznunk kell a boldogtalanságban”, de ez a tagállamok közötti költségvetési egyensúlyról szóló újságírói kérdésre adott válasz volt, a poszt pedig bejelentésként, a budapesti találkozóhoz kötve adja vissza — miközben arról, hogy Costa Budapesten az új saját forrásokhoz kérte volna Magyar Péter beleegyezését, nincs nyilvános dokumentum.

A poszt központi állítása helytálló – a Pócs János által közzétett menetrendi képernyőképeken tíz és negyven perc közötti eltérések látszanak, másfél órás késés nem –, a ceglédi vonali fadőlést a MÁVINFORM is megerősíti, a „minden járműbeszerzést és pályafelújítást leállított” fordulat viszont abszolutizál, mert 2023 és 2026 között is futottak beszerzések és saját forrású pályafelújítások.

A poszt Sydney Sweeney-ről közölt számpárja (300 ezer kikövetés, félmillió új követő) nem áll meg, és a kép „agymosottak milliói” állítása is nagyságrendekkel túlzó, miközben az Ed Sheeran-ügy tényei nagyjából pontosak, de a szerző olyan keretbe helyezi őket, amely az esetek dokumentált lefolyását megfordítja.

A poszt egy meglévő, régen megépült atomerőmű üzemi önköltségét állítja szembe új szélerőművek becsült árával, és ebből vezeti le, hogy a különbséget az adófizetők állják — miközben a most futó szélpályázat hálózati csatlakozási jogot oszt, nem termelési támogatást, a videóban elhangzó 10 százalékos kihasználtság pedig az éves magyar adat mintegy fele.

A poszt központi állítása — hogy a kormány 127 milliárd forinttal több útdíjat szed be, mint amennyit „összesen" az úthálózatra költ — a költségvetésnek csak a rendelkezésre állási díjakat tartalmazó sorával számol, miközben ugyanabban a költségvetésben külön sorokon áll a közúthálózat fenntartása, felújítása és fejlesztése, amelyekre július végéig önmagában 447 milliárd forint teljesült.

A kép „Megegyeztek… épül” megfogalmazása lezárt beruházásként mutat be egy vállalati szándéknyilatkozatot: a Naftogaz és a MOL csak a közös fejlesztés és a lehetséges megvalósítás vizsgálatáról írt alá memorandumot.

A poszt számai hűen követik a kormány szeptember 18-i saját közlését, de a 23 196 milliárd forintot úgy állítja szembe kórházakkal és iskolákkal, mintha az teljes egészében elvesztegetett pénz volna, holott ebben 35 évnyi üzemeltetés, fenntartás és útépítés ára is benne van — a „legsúlyosabb korrupciós ügy” minősítést pedig jogerős megállapítás nem támasztja alá.

Ez a poszt olyan tartalmat hordoz, ami források hiányában nem tényellenőrizhető, vagy olyan általános közlés, kérdésfelvetés, amit nem tudunk vizsgálni — ezért nem mondunk ki róla igaz/hamis ítéletet.