Mit hazudnak?

A Szent Imre Kórház kísérő-korlátozása és a civil kritika valós, de a poszt elhallgatja, hogy a kórház éppen arra a 2025. februári belügyminisztériumi szülészeti irányelvre hivatkozik, amely a szerző államtitkársága idején szűkítette egy kísérőre a korábbi „kísérő vagy kísérők” szöveget — és a korlátozás nem „mostantól”, hanem október 1-jétől él.

Az üzemanyagár-adatok stimmelnek, de a poszt fő állítása — hogy a gazdasági miniszter „csak a szélenergiáról beszél”, és a felsorolt ügyekben nem történik semmi — nem áll: a szociális tüzelőanyag-pályázatot szeptember 1–2-án, az azbesztmentesítési pályázatot szeptember 2-án kiírták, a miniszter pedig ugyanezekben a napokban gáz-, üzemanyag- és vállalkozásfejlesztési bejelentéseket is tett.

Igaz, hogy az M6-os északi szakaszát külföldi tulajdonú cég üzemelteti tovább 11 évig, de a poszt elhallgatja, hogy ez az ajánlat volt a legkedvezőbb (44 milliárd a Magyar Közút 50,7 és az MKIF 149 milliárdja mellett), a videó „osztrák oligarcha családokról” szóló állítása pedig a cég könyvvizsgált beszámolói szerint nem áll.

Igaz, hogy szeptember 4-én leállították a Mandiner finanszírozását, és a lap oldala azóta valóban nem frissült, de a poszt elhallgatja, hogy a lap augusztus 31. óta állami tulajdon, és a leállás közvetlenül a kormány mint tulajdonos döntéseinek — a vezérigazgató-főszerkesztő menesztésének — a következménye.

A poszt tényszerű magja áll — augusztusban több milliárdos, uniós forrású vasúti tendert osztrák hátterű cég nyert olcsóbb magyar ajánlatok érvénytelenítése után —, de a szélerőmű-pályázatra átemelt keret hamis: a MEKH-eljárás nem uniós pénzt oszt, hanem hálózati betáplálási kapacitást, a szélerőműveket magántőkéből építik.

A poszt névvel felsorolt „osztrák oligarcha családok” egyike sem tulajdonos az M6-ost üzemeltető társaságban: a Porr és a Bilfinger 2015 decemberében, a Swietelsky 2016 októberében kiszállt, azóta három holland bejegyzésű társaság (Aberdeen, EBRD, Intertoll) a részvényes — az „elhallgatás” vádja pedig azon a miniszteri bejegyzésen bukik el, amely a 11 éves időtartamot és a műszaki tartalom kérdését is kimondja.

Az M6-os szakasz üzemeltetéséről szóló számok és a kormánydöntés helytállnak, de a 105 milliárdos megtakarítás egy még alá nem írt szerződésen és egy olyan összehasonlításon nyugszik, amelynek műszaki azonosságát az érintett cég vitatja — a poszt ezt lezárt tényként adja elő.

A sávszűkítés és a 74–76 milliárdos összeg valós, de a poszt elhallgatja, hogy az alföldi oldalon eredetileg — a Fidesz-kormány 2024-es szerződésében is — 2×1 sáv szerepelt, a 2×2 sávot csak a választás előtt, 2026 márciusában csapták a projekthez 76 milliárdért.

A válsághelyzet december 31-ig való meghosszabbítása, a ceutai események és a 200 millió eurós plusz napi 1 millió eurós uniós bírság adatai helytállnak, a poszt fő keretezése viszont pontatlan: az EU Bírósága nem a határvédelemért, hanem a 2020-as ítélet végre nem hajtásáért – a menedékkérelemhez való hozzáférés korlátozásáért és a jogellenes visszakényszerítésekért – marasztalta el Magyarországot.

A pályázat három kisebb csomópontján valóban 16–21 MVA a kiosztható kapacitás, de az az állítás, hogy ekkora szélerőmű-fejlesztés „a gyakorlatban nincsen”, nem áll meg: Magyarországon és Európában is működnek és épülnek 15–25 MW-os szélparkok.