Mit hazudnak?

Nem igaz, hogy Baka András lenne a rendszerváltás óta az első államfő, akit nem ismer el az egész nemzet: Áder János, Novák Katalin és Sulyok Tamás megválasztását vagy beiktatását is bojkottálták parlamenti pártok, az „illegitim elnök” pedig a hivatalos dokumentumok szerint megválasztott és hivatalban lévő köztársasági elnök.

Baka András valóban aláírta az alkotmánybírósági törvényt úgy, hogy fenntartásai voltak, de a beszédében nem mondta azt, hogy a törvénnyel „visszaélnek a hatalommal”, sem azt, hogy „sérül a függetlenség”, és az aláírás indokaként sem a miniszterelnököt jelölte meg.

TémaA köztársasági elnök megválasztása

A poszt tényadatai jórészt helytállnak, de a központi üzenetét hordozó mondat olyan indokot ad Baka András szájába, amelyet ő nem mondott ki: a beszédében Magyar Péter és a miniszterelnök céljai elő sem kerülnek.

A tárolóterv a MOL és a Naftogaz vállalati szándéknyilatkozata, nem kormányzati döntés: a MOL saját közlése szerint nem vonta be a kormányt, a miniszterelnök pedig ugyanazon a napon kijelentette, hogy ilyen tároló nem épül — a poszt mégis a jelenlegi kormány prioritásaként kérdez rá.

Igaz, hogy a szélerőművi tender nem támogatást oszt, hanem hálózati csatlakozási jogot, és a beruházásokat magántőke finanszírozza; a videó helyi juttatásokról szóló elemei viszont pontosításra szorulnak: a 25 százalék megfizetendő tulajdonrészre szóló vételi jog, a helyi hozzájárulások pedig pontozási vállalások, részletszabályaik még hiányoznak.

A 8,3 és a 7,5 százalék a kormány saját számítása: az egyik egy kormányváltás nélküli feltételezett pálya, a másik a még le nem zárt 2026-os év hiánycélja — a poszt mindkettőt elért eredményként mutatja be.

A poszt egy vállalati szándéknyilatkozatot Ukrajna és Magyarország közötti, már eldöntött építési megállapodásként ad tovább, miközben a kifogásolt hallgatás néhány órán belül megszűnt: a MOL, majd Magyar Péter és Kapitány István is megszólalt még aznap.

Megtörtént tényként beszél az ukrán üzemanyagtárolók „idehozataláról”, holott a MOL és a Naftogaz között egyelőre csak szándéknyilatkozat született, helyszín és beruházási döntés nélkül, és a felelősség MOL-hoz kötése sem kommunikációs terelés: a memorandumot a vállalat írta alá, és maga közölte, hogy a kormányt nem vonta be.

A nyomozás valóban folyik és a bemutatott februári emlékeztető létezik, de a posztból kihagyott közvetlen szövegkörnyezet és a vitatott árkülönbség tényleges oka nélkül a dokumentum nem cáfolja azt, amit a poszt szerint „feketén-fehéren" cáfol.

A poszt zárókérdése kész, finanszírozott beruházásként kezeli az ukrán üzemanyagtárolót, holott 2026. szeptember 21-én csak a MOL és a Naftogaz szándéknyilatkozata létezett, helyszín, kapacitás, költség és finanszírozó nélkül; a koncesszióról közölt számok viszont nagyrészt helytállnak.