Mit hazudnak?

Costa valóban azt mondta a Politicónak, hogy „osztoznunk kell a boldogtalanságban”, de ez a tagállamok közötti költségvetési egyensúlyról szóló újságírói kérdésre adott válasz volt, a poszt pedig bejelentésként, a budapesti találkozóhoz kötve adja vissza — miközben arról, hogy Costa Budapesten az új saját forrásokhoz kérte volna Magyar Péter beleegyezését, nincs nyilvános dokumentum.

A poszt központi állítása helytálló – a Pócs János által közzétett menetrendi képernyőképeken tíz és negyven perc közötti eltérések látszanak, másfél órás késés nem –, a ceglédi vonali fadőlést a MÁVINFORM is megerősíti, a „minden járműbeszerzést és pályafelújítást leállított” fordulat viszont abszolutizál, mert 2023 és 2026 között is futottak beszerzések és saját forrású pályafelújítások.

A poszt Sydney Sweeney-ről közölt számpárja (300 ezer kikövetés, félmillió új követő) nem áll meg, és a kép „agymosottak milliói” állítása is nagyságrendekkel túlzó, miközben az Ed Sheeran-ügy tényei nagyjából pontosak, de a szerző olyan keretbe helyezi őket, amely az esetek dokumentált lefolyását megfordítja.

A poszt egy meglévő, régen megépült atomerőmű üzemi önköltségét állítja szembe új szélerőművek becsült árával, és ebből vezeti le, hogy a különbséget az adófizetők állják — miközben a most futó szélpályázat hálózati csatlakozási jogot oszt, nem termelési támogatást, a videóban elhangzó 10 százalékos kihasználtság pedig az éves magyar adat mintegy fele.

A poszt központi állítása — hogy a kormány 127 milliárd forinttal több útdíjat szed be, mint amennyit „összesen" az úthálózatra költ — a költségvetésnek csak a rendelkezésre állási díjakat tartalmazó sorával számol, miközben ugyanabban a költségvetésben külön sorokon áll a közúthálózat fenntartása, felújítása és fejlesztése, amelyekre július végéig önmagában 447 milliárd forint teljesült.

A kép „Megegyeztek… épül” megfogalmazása lezárt beruházásként mutat be egy vállalati szándéknyilatkozatot: a Naftogaz és a MOL csak a közös fejlesztés és a lehetséges megvalósítás vizsgálatáról írt alá memorandumot.

A poszt számai hűen követik a kormány szeptember 18-i saját közlését, de a 23 196 milliárd forintot úgy állítja szembe kórházakkal és iskolákkal, mintha az teljes egészében elvesztegetett pénz volna, holott ebben 35 évnyi üzemeltetés, fenntartás és útépítés ára is benne van — a „legsúlyosabb korrupciós ügy” minősítést pedig jogerős megállapítás nem támasztja alá.

A posztban felsorolt rugalmassági megoldások (aggregátori vezérlés, keresletoldali válasz, energiaközösség) valóban léteznek és a magyar jogban is szabályozottak, a pláza és a BorsodChem viszont a felvételen kimondottan képzeletbeli példa, a tárolásról és a szaldó kivezetéséről szóló mondat pedig egyszerűsítés.

A poszt személyes felelősséget tulajdonít Vitézy Dávidnak és Magyar Péternek a 2022-es autópálya-koncesszióért, de elhallgatja, hogy a szerződést — az üzletág-átadással együtt — már május 17-én megkötötték, a koncesszió Rogán Antal, a Magyar Közút pedig Lázár János tárcájához tartozott; a hálózati számok közül a „több mint 750 kilométer" és az uniós előkelő hely a kormány saját adatain, illetve az Eurostaton nem áll meg.

A poszt szövegében szereplő dátumok helytállnak — a szerződést 2022. május 17-én írták alá, Vitézy május 25-től volt államtitkár, Magyar Péter augusztustól igazgatósági tag, az MKIF szeptember 1-jén vette át az üzemeltetést —, a csatolt kép viszont pontatlanul azt állítja, hogy a koncesszió megkötésekor mindketten hivatalban voltak, és hiányzik, hogy a most kifogásolt döntések zöme a tisztségeik előtt vagy után született.