Mit hazudnak?

A poszt grafikája igaz magra épül – közpénzes beszállító valóban vizsgálható és felügyelet alá vonható –, de a cég „kénye-kedve szerinti elvételét” állítja, miközben a törvény nem tulajdonelvonást, hanem három együttes feltételhez kötött, hatósági határozattal elrendelt, félévente felülvizsgálandó és bíróság előtt támadható átmeneti felügyeletet ismer.

A miniszter idézett mondata valóban elhangzott, de nem külföldi cégekről, hanem arról szólt, hogy a szélerőművek nem állami, hanem magánberuházásból épülnek; a poszt ezer milliárdos „uniós szélerőmű-pénze” valójában a hálózatfejlesztésre szóló keret, a turbinákra uniós támogatás nem jár, és nyerteslista sem létezett a poszt idején.

A poszt kész tényként állítja, hogy az NVVH elnökjelöltje „a kormány embere", és biztosan nem vizsgálja majd a kormány ügyeit – erre nincs dokumentum, a jelölt nyilvános meghallgatásán ennek ellenkezőjét mondta; a videó egyes számai (54 ezer civil szervezet, korábbi Soros-támogatások) viszont nagyjából helytállnak.

A poszt világnézeti tétele nem ténykérdés, a hozzá felhozott „kézzelfogható” példák viszont csúsznak: a fokgazdálkodás hanyatlását a szakirodalom nem a nyugati mérnöki gondolkodás megérkezésével, hanem a 16. századi hódoltsággal kezdi, a csodaszarvas-monda egyediségét pedig őstörténeti összefoglaló cáfolja.

A kampányígéret és a bevezetett támogatás közötti eltérés dokumentálható, de a poszt legerősebb száma — hogy 800 ezer gyermek, a tanulók kétharmada „nem kapott” iskolakezdési támogatást — tetszőlegesen megválasztott nevezőn áll, és olyan általános juttatást feltételez, amilyen soha nem került jogszabályba.

A poszt egyetlen, időbélyeg nélküli üléstermi fotóból von le általános következtetést a Tisza-képviselők munkakedvéről, miközben elhallgatja, hogy a poszt idején a napirend szerint már a jelenléti követelmény nélküli általános viták zajlottak; a Magyar Péter korábbi „nem dolgoznak” vádjára vonatkozó rész viszont tartalmilag helytálló.

A miniszter valóban azt mondta, hogy a Fidesz „4500 milliárd forintot pacsált el úgymond családpolitikai intézkedésekre”, de nem nevezte feleslegesnek a Babavárót, a CSOK-ot, az szja-kedvezményeket és a családi adókedvezményt, és a családtámogatások megszüntetéséről sem esett szó.

A poszt eseményleírása lényegében pontosan követi a belga rendőrségi és sajtóbeszámolókat, de a „mintegy 40 lövés” egyetlen közlésen áll, elmarad az, hogy a rendőrség nem állapított meg kapcsolatot az elfogottak és a lövöldözések között, és a képfelirat von der Leyenre vonatkozó mondatához nincs forrás.

Igaz, hogy Bohár Dániel tette elsőként nyilvánossá a honvédelmi miniszter bekötetlen biztonsági övét, de az, hogy „az ő kommentárja kellett ahhoz, hogy Ruszin-Szendi észrevegye" a mulasztást, ellenőrizhetetlen belső körülmény, amelyet a poszt eldöntött tényként állít.

A poszt anyagigényre és rendszerintegrációra vonatkozó adatai nagyrészt helytállók, a költség- és árérvei viszont rossz viszonyítási alapon állnak: a régi szélerőművek hatósági átvételi árát nevezi LCOE-nek, a GDP-hez mért becslést költségvetési arányként adja tovább, egy augusztusi kéthetes szélcsendes ablakot pedig általános hatásfokként mutat be.