Mit hazudnak?

Igaz, hogy az 1956-os forradalom 70. évfordulóján kevés európai állam- és kormányfő jött Budapestre, és hogy a késve kiküldött meghívókról szóló magyarázat kormányközeli körből származik; ezt azonban csak név nélküli források mondták az Euronewsnak, hivatalos kormányzati közlés nem volt, és nem igaz, hogy egyetlen állam- vagy kormányfő sem jött el.

A Honvédelmi Minisztérium a beszámolók szerint 19 845 000 forintért rendelt avatási szablyákat, és 19 989 220 forintért porcelánt. Mindkét összeg a nettó 20 milliós nemzeti közbeszerzési értékhatár alatt van, így közbeszerzést valóban nem kellett kiírni. Azt viszont semmi nem bizonyítja, hogy a tárca szándékosan „kijátszotta” volna a közbeszerzést, és azt sem, hogy a szállító „tiszás vállalkozó” lenne: az utóbbi kizárólag egy lap Facebook-megosztásokra épülő következtetése.

A látványsportok tao-támogatása 2027. január 1-jén valóban megszűnik, és egy teljes, új gyermek-jégkorongszett 250–300 ezer forint körül lehet; az viszont nem igaz, hogy a felszerelést szinte kivétel nélkül a klubok fizetik a családok helyett, hogy a sportoló gyerekes családok mind biztosan rosszul járnak, vagy hogy a sportállamtitkár azért távozik, mert a tervekben a sport halálát látja: a tao helyére bejelentett 150 milliárd forintos közvetlen támogatás elosztása még nem ismert, az államtitkár pedig 2026. október 24-én cáfolta, hogy le akarna mondani.

Nincs Kalergi-terv, így olyan program sincs, amelynek pontjai most megvalósulnának: Coudenhove-Kalergi 1925-ös könyvében nem szerepel ilyen terv, a fogalmat egy osztrák neonáci szerző alkotta meg a 2000-es évek elején, a történészek és a tényellenőrzők összeesküvés-elméletnek tartják, az Európai Bizottság pedig semmilyen ilyen tervről nem tud; az Orwell-idézet valódi, de semmit nem bizonyít.

Az az álláspont, hogy a Mi Hazánknak a német AfD mintájára magyar „Alternative für Ungarn”-ná kell válnia: modern, szalonképes, de világnézetében hajthatatlan jobboldali-szuverenista párttá, amely a Tiszától jobbra álló, „lokális” szavazókat integrálja, és ehhez le kell vetnie a ’90-es évekből hozott terheit, például a roma közösséget érintő parlamenti botrányokat.

Mindkét von der Leyen-felvétel valódi: 2026. szeptember 7-én azt mondta, hogy a Bizottság „aranyszabálya” szerint soha nem kommentálnak nemzeti és regionális választásokat, október 23-án pedig az Országgyűlésben a demokratikus visszacsúszás visszafordításaként méltatta a 2026. áprilisi magyar választás eredményét. A két kijelentés közti feszültség tehát valós, de az AfD szeptember 6-án nem Szászországban, hanem Szász-Anhaltban nyert.

A műegyetemi 16 pont és a történeti szakirodalom alapján igaz, hogy 1956-ban a nemzeti függetlenség, élén a szovjet csapatok kivonásával, központi cél volt, nyugati típusú gazdasági program pedig nem; a kizárólagos „nem a jólét, hanem a függetlenség” szembeállítás azonban leegyszerűsítő, mert a követelések között a többpárti demokrácia, a szabadságjogok, valamint bér-, norma- és beszolgáltatási követelések is hangsúlyosan szerepeltek.

Hamis, hogy Baka András Strasbourgban megakadályozta volna a tatai sortűz parancsnokának elítélését: Korbely Jánost 2001-ben jogerősen öt évre ítélték, a büntetést 2003 és 2005 között letöltötte, a 2008-as strasbourgi ítélet ezt nem semmisítette meg, és 2009-ben a magyar felülvizsgálat is fenntartotta az ötéves büntetést. Az igaz, hogy Baka a 11–6-os többséggel szavazott, amely kimondta az Egyezmény 7. cikkének megsértését, és az is, hogy Ursula von der Leyen beszédet mondott az október 23-i díszülésen.

A Tisza-kormány valóban jóval több adóterhet növelő lépést jelentett be, mint adócsökkentést: a Pénzügyminisztérium szerint 2027-ben 929 milliárd forint többletbevétellel szemben 264 milliárd forintnyi lakossági adócsökkentés áll; az viszont nem igaz, hogy csak három adócsökkentés történt, és a felsorolt emelések többsége 2026. október 22-én még csak bejelentés vagy tervezet volt.