Mit hazudnak?

Az oktatási tárca képviselője valóban részt vett az Amnesty szeptember 3-i tanévnyitóján, de a poszt egy vegyes profilú civil oktatási rendezvényt „LMBT tanévnyitónak” nevez, iskolai kapunyitásként mutat be, és tárgyi tévedést is tartalmaz: a Csipke Józsikát nem a Labrisz adta ki.

Igaz, hogy az M6-os érintett szakaszát nem a Mészáros–Szíjj-féle MKIF, hanem a külföldi befektetői hátterű M6 Duna Zrt. üzemelteti tovább, de a poszt a 2004-es, azóta megszűnt osztrák tulajdonosi állapotot mutatja jelenlegiként, és az általa megnevezett négy osztrák családnak a legfrissebb auditált beszámoló szerint nincs részesedése a társaságban.

Igaz, hogy a júniusi magyar–ukrán kisebbségi megállapodás törvényi átültetése szeptember elejéig nem történt meg, de a poszt lezárt tényként közli az „átverés vagy nem is volt megállapodás” következtetést, miközben a vállalások határideje 2026 decembere, illetve 2027, és több végrehajtási lépés dokumentált.

A Szent Imre Kórház kísérő-korlátozása és a civil kritika valós, de a poszt elhallgatja, hogy a kórház éppen arra a 2025. februári belügyminisztériumi szülészeti irányelvre hivatkozik, amely a szerző államtitkársága idején szűkítette egy kísérőre a korábbi „kísérő vagy kísérők” szöveget — és a korlátozás nem „mostantól”, hanem október 1-jétől él.

Az üzemanyagár-adatok stimmelnek, de a poszt fő állítása — hogy a gazdasági miniszter „csak a szélenergiáról beszél”, és a felsorolt ügyekben nem történik semmi — nem áll: a szociális tüzelőanyag-pályázatot szeptember 1–2-án, az azbesztmentesítési pályázatot szeptember 2-án kiírták, a miniszter pedig ugyanezekben a napokban gáz-, üzemanyag- és vállalkozásfejlesztési bejelentéseket is tett.

Igaz, hogy az M6-os északi szakaszát külföldi tulajdonú cég üzemelteti tovább 11 évig, de a poszt elhallgatja, hogy ez az ajánlat volt a legkedvezőbb (44 milliárd a Magyar Közút 50,7 és az MKIF 149 milliárdja mellett), a videó „osztrák oligarcha családokról” szóló állítása pedig a cég könyvvizsgált beszámolói szerint nem áll.

Igaz, hogy szeptember 4-én leállították a Mandiner finanszírozását, és a lap oldala azóta valóban nem frissült, de a poszt elhallgatja, hogy a lap augusztus 31. óta állami tulajdon, és a leállás közvetlenül a kormány mint tulajdonos döntéseinek — a vezérigazgató-főszerkesztő menesztésének — a következménye.

A poszt tényszerű magja áll — augusztusban több milliárdos, uniós forrású vasúti tendert osztrák hátterű cég nyert olcsóbb magyar ajánlatok érvénytelenítése után —, de a szélerőmű-pályázatra átemelt keret hamis: a MEKH-eljárás nem uniós pénzt oszt, hanem hálózati betáplálási kapacitást, a szélerőműveket magántőkéből építik.

A poszt névvel felsorolt „osztrák oligarcha családok” egyike sem tulajdonos az M6-ost üzemeltető társaságban: a Porr és a Bilfinger 2015 decemberében, a Swietelsky 2016 októberében kiszállt, azóta három holland bejegyzésű társaság (Aberdeen, EBRD, Intertoll) a részvényes — az „elhallgatás” vádja pedig azon a miniszteri bejegyzésen bukik el, amely a 11 éves időtartamot és a műszaki tartalom kérdését is kimondja.

Az M6-os szakasz üzemeltetéséről szóló számok és a kormánydöntés helytállnak, de a 105 milliárdos megtakarítás egy még alá nem írt szerződésen és egy olyan összehasonlításon nyugszik, amelynek műszaki azonosságát az érintett cég vitatja — a poszt ezt lezárt tényként adja elő.