Mit hazudnak?

A szaúdi kelet–nyugati vezeték leállása, a hossza és a napi 7 millió hordós kapacitása igaz, de nem ez volt az egyetlen Hormuzt megkerülő útvonal: az Emírségek Habshan–Fudzsaira vezetéke, az iraki–török irány és a szaúdi vörös-tengeri kikötők is működtek.

Az ügy alapadatai igazolhatók — 2025 decemberében készült az interjú a 11 éves fiúval, a gyám másnap feljelentést tett —, de a poszt központi állítása, hogy „kétséget kizáróan” szervezett akció és több bűncselekmény történt, két hónappal a feljelentés után sem támaszkodik egyetlen hatósági megállapításra sem, a „hallgatásra” vonatkozó felszólítások pedig dokumentált parlamenti megszólalásokat hagynak ki.

A posztban idézett elismerő mondatok valóban elhangzottak a költségvetés-módosítás szeptember 8-i parlamenti vitáján, és a Költségvetési Tanács írásos véleménye is „üdvözli” a módosítást, de a dicséretek a javaslat formájára szóltak: a Fidesz-KDNP érdemben elutasította a büdzsét, és a poszt nem említi, hogy az új hiánycél, 7,5 százalék maga is több mint duplája a törvényi 3,7 százaléknak.

A videó központi állítása – hogy „Ursula már be is jelentette”, elveszik Szász-Anhalttól a 2,9 milliárd eurót – nem igaz: az Európai Bizottság a választás utáni napon kifejezetten megtagadta a kommentárt, a forrásmegvonás lehetőségét egy zöldpárti EP-képviselő és egy szakértő vetette fel a Tagesschau riportjában.

A videó központi állítása – hogy a magyar állam csak annyit fizetett a lélegeztetőgépekért, mint amennyit a németek, a hollandok és az amerikaiak – a rendelkezésre álló szerződéses és Eurostat-adatok szerint nem áll meg: Magyarország fizette az EU-ban a legmagasabb egységárat, és ugyanebben az időszakban egy másik magyar állami szerv fele áron vásárolt márkás gépeket.

Igaz, hogy a Tisza-kormány kivezette a védett árat és az új dízeltámogatásból kimaradnak a 150 lóerő feletti és a benzines autók, de a poszt öt kiválasztott, erős motorváltozattal sugallja, hogy ez a tipikus eset — miközben a 1,36 millió dízelből mintegy egymillió jogosult —, és a „rekordmagas üzemanyagár” állítás sem állja meg a helyét.

A poszt jelen időben állítja, hogy az ország ötszörös áron vásárol a villamosenergia-tőzsdén és naponta 4 milliárd forint többletet fizet, holott a paksi kiesés augusztus 26-án véget ért, az 550 eurós ár pedig augusztus 4-én egyetlen negyedórás csúcsérték volt, nem a tényleges beszerzési átlag.

A poszt tényei a dízeltámogatásról pontosak – havi 5000, összesen 20 ezer forint a legfeljebb 150 lóerős dízelautók után, automatikusan, tankolási igazolás nélkül –, a belőlük levont igazságossági következtetés viszont a szerző értékítélete, és a poszt elhallgatja, hogy a bírált rendszer töredékébe kerül a védett árnak.

A dízeltámogatás paraméterei és a kormány érvei a poszt szerint is helyesek, de a szerző értékelése két ponton torzít: az „ökölszabályként” közölt inflációs hatás a KSH súlyából 0,6 százalékpont, nem „legalább 1 százalék”, a Bank of America pedig nem az elhúzódáshoz, hanem az energetikai infrastruktúra súlyos károsodásához kötötte a 150 dolláros forgatókönyvet — a követelt védett ár árcéduláját (havi 50–100 milliárd forint, készletpótlás) és a csomag mezőgazdasági jövedékiadó-részét pedig a poszt nem hozza szóba.

Igaz, hogy a védett ár korábban magyar rendszámhoz és forgalmihoz volt kötve, de a poszt „cáfolata” elhallgatja, hogy az Európai Bizottság 2026 áprilisában épp e megkülönböztetés miatt indított kötelezettségszegési eljárást, hogy 2022-ben a külföldiek kizárása után is összeomlott az ellátás, és hogy a miniszterelnök érvelése nem csak a benzinturizmusról szólt.