Mit hazudnak?

A poszt tényei jórészt igazak – június 27-én tényleg leterhelték Paksot, és a Duna augusztus 4-én hajnalban valóban emelkedni kezdett eső nélkül –, de a „csoda” keret megrendezett drámát sugall ott, ahol nyilvános vízmérce-adat, 1,5–2 centis szokásos ingadozás és egész Európát sújtó aszály áll.

Az útdíjrendszer 13 éves informatikájáról, az elmaradt megújításról és a cégfelvásárlásról szóló állítások lényegében helytállnak, de a vételár a dokumentumokban 64,5 milliárd (nem „több mint 65”), a 40 milliárdos éves költség hatóköre tisztázatlan, a keddi törvényjavaslat útdíjas része pedig szűk, technikai módosítás.

A poszt napján megjelent REKK-becslés valóban 37,4 milliárd forintos veszteséget számol a paksi visszaterhelésre, de a poszt 34 milliárdot ír, és a felelősséget kizárólag a miniszterelnökre hárítja, miközben ugyanez az elemzés az évekkel korábbi, elmaradt felkészülést nevezi meg okként.

A képernyőfotó valódi, de Lannert Judit 2025. december 17-i megosztása nem imareggeliről, hanem a Fidesz–KDNP politikusai által indított Imacsoport Digitális Polgári Kör elindulásáról szóló 444-cikkre vonatkozott; a poszt ezt a Nemzeti Imareggeli hagyományának keretébe helyezi, és tényként tagadja az egyházi iskolák kivételezett helyzetét, amit a nemzetiségi ombudsmanhelyettes 2025. novemberi elvi állásfoglalása részletesen dokumentál.

A poszt kérdés formájában büntetett előéletűnek állítja azt a tarnazsadányi férfit, akire a 11 éves „Martin” napokig rá volt bízva, erre viszont semmilyen nyilvános hatósági vagy bírósági adat nincs — még a szerző pártjának ugyanazon a napon kiadott közleménye is csak trágár közösségi bejegyzéseket említ róla.

Az alapesemény igaz — a közmédia a Magyar Narancs megkeresése után közölte, hogy nem ismétli a Stefka István szakértésével készült Trianon-filmet —, de a poszt ehhez olyan indokokat és szándékokat társít, amelyeket a hivatkozott cikkek nem támasztanak alá: a bíráló írás nem Károlyit védi, és a „volt kommunista” jelző nem egy „átkosbeli munkahelyre”, hanem Stefka saját, dokumentált korabeli írásaira épül.

A kincstári számlák egyenlege valóban jelentősen nőtt – júliusban 5512 milliárd forint volt –, de a poszt elhallgatja, hogy a feltöltést nagyrészt adósságkibocsátás finanszírozta, és a hivatalos hó végi adatokból az 1000 milliárd alatti kiindulópont nem igazolható.

A szaúdi kelet–nyugati vezeték leállása, a hossza és a napi 7 millió hordós kapacitása igaz, de nem ez volt az egyetlen Hormuzt megkerülő útvonal: az Emírségek Habshan–Fudzsaira vezetéke, az iraki–török irány és a szaúdi vörös-tengeri kikötők is működtek.

Az ügy alapadatai igazolhatók — 2025 decemberében készült az interjú a 11 éves fiúval, a gyám másnap feljelentést tett —, de a poszt központi állítása, hogy „kétséget kizáróan” szervezett akció és több bűncselekmény történt, két hónappal a feljelentés után sem támaszkodik egyetlen hatósági megállapításra sem, a „hallgatásra” vonatkozó felszólítások pedig dokumentált parlamenti megszólalásokat hagynak ki.

A posztban idézett elismerő mondatok valóban elhangzottak a költségvetés-módosítás szeptember 8-i parlamenti vitáján, és a Költségvetési Tanács írásos véleménye is „üdvözli” a módosítást, de a dicséretek a javaslat formájára szóltak: a Fidesz-KDNP érdemben elutasította a büdzsét, és a poszt nem említi, hogy az új hiánycél, 7,5 százalék maga is több mint duplája a törvényi 3,7 százaléknak.