Mit hazudnak?

Igaz, hogy a BRFK 2026 októberében nyomozást indított az augusztus 20-i rendezvénysorozat közbeszerzése miatt, hogy a Belügyminisztérium augusztus 26-i vizsgálatának eredményét október 7-ig nem hozták nyilvánosságra, és hogy a nyertes cég vezetője hetekkel a kiírás előtt adatokat kért a korábbi szervezőtől. Az viszont nem bizonyított, hogy a cég előre tudta volna, hogy ő kapja a megbízást. Radnai Márk pedig nem minden, hanem a közzétett hat levélből öt címzettje vagy másolatot kapója volt.

Igaz, hogy a debreceni Nemzeti Oltóanyaggyár vakcinagyárként már nem épül meg, és hogy az egyetem 19 milliárd forintot kapott rá. Az egyetem közlése szerint azonban a pénzt nem költötték el teljesen: a megmaradt részt 2030-ig a kutató- és tanüzemre fordítják. A csarnok mellett utak, közművek és trafótelep is épült belőle. Az, hogy a maradékot egy szakértői gárdára verték el, és ebből fizették a debreceni Fideszt, nem következik az egyetem válaszából, és semmilyen dokumentum nem támasztja alá.

Ez a poszt véleményt fogalmaz meg, ezért nem kap verdiktet.

A paksi PIP-földvásárlások hektáráránál a mezőgazdasági átlagár sokszorosa valós, és Sárosi József tiszás képviselő cége saját elismerése szerint megbízási díjat kapott egy 2020-as eladásnál. Az viszont csak névtelen értesülés, hogy sikerdíjért ő kereste fel a tulajdonosokat, és ő intézte az átminősítést. A nyomozás elrendeléséről csak a feljelentő beszámolója szól. Nem áll meg az az érv sem, hogy a trafik- és az Elios-ügy az elévülés ellenére könnyen elővehető.

A 224 pontos NVVH-ügylista valóban létezik, és a Transparency International Magyarország két Fekete könyvére, valamint a kormány feljelentéseire épül; a Simonka-ügy példája is helytálló, mert 2019-es vádemelés után a per 2020 óta első fokon zajlik. Az összeállító személye viszont nem ellenőrizhető, a „tíz évig tartó nyomozások” általánosítást pedig a Simonka-ügy mintegy ötéves nyomozása nem igazolja.

A paksi PIP-földvásárlások hektáráránál a mezőgazdasági átlagár sokszorosa valós, és Sárosi József tiszás képviselő cége saját elismerése szerint megbízási díjat kapott egy 2020-as eladásnál. Az viszont csak névtelen értesülés, hogy sikerdíjért ő kereste fel a tulajdonosokat, és ő intézte az átminősítést. A nyomozás elrendeléséről csak a feljelentő beszámolója szól. Nem áll meg az az érv sem, hogy a trafik- és az Elios-ügy az elévülés ellenére könnyen elővehető.

A szekszárdi húsüzem 2017–2018-as adásvételéről a poszt lényegében helytálló képet ad, de több szám téves (a kikiáltási ár 1,6 milliárd volt, nem 300 millió, az állami vételár pedig 1,8 milliárd), a friss rendőrségi elutasítást csak a poszt állítja, a „papír az új kormánytól” keret és a tiszás politikusokra vonatkozó vád pedig ellenőrizetlen.

A poszt magja helytálló: a kiperelt számlák szerint Orbán Viktor davosi szállása éjszakánként mintegy másfél millió forint volt egy komornyikszolgáltatást is kínáló lakosztályban, és az RTL gyűjtése valóban szembement a Fidesz „mindenki ennyiért szállt meg” védekezésével — az összehasonlított külföldi tételek tárgyi köre azonban nem mindenütt azonos.

Az esküvőről és a Marriott-ügyletről szóló rész dokumentálható, de a poszt jogi magja téves: sem a letartóztatás, sem az Elios-nyomozás folytatása nem a kormány akaratán múlik, és a 2018-as határozat törvénysértő voltát egyetlen hatóság sem állapította meg.

A díjváltozás valós — a MOHU hirdetménye szerint 2026. szeptember 1-jétől az automatás visszaváltási helyek darabszám alapú kezelési díja egységesen 3,5 forint, és az új havi átalánydíj üzletenként, nem automatánként jár —, de a poszt „megfeleződik” számítása csak nagy forgalom mellett igaz, a MOHU-nak tulajdonított szándék pedig nem dokumentált, és a vissza nem váltott 50 forintok felhasználását jogszabály kötötte a rendszerhez.